Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.

Mályusz Elemér: Előszó

érvényesülése elé gördít hatalmas akadályt, ha hiányzik a szilárd alap, amelynek minden történeti rekonstrukció számára a kiindulási pontot kell jelentenie. A levéltárakban lappangó forrásanyagnak a közkinccsé tétele így egyenlő annak az akadálynak az elhárításával, amely a modern szellemű egyháztörténetírás szabadabb lendületének útjában van. A tervszerű forrásgyűjtés és forráskiadás ezért szükséges fejlődési fok tudományszakunk életében; nélküle csak stagnálás, az egy helyben veszteglés lehetséges. Ebből a szomorú állapotból akarta a rendszeres forráskiadással a protestáns egyháztörténetírást Zsinka Ferenc kiemelni. Arra törekedett, hogy minél inkább mentesítse a jövő korszak történetíróját a levéltári kutatások ídőtrabló és sokszor egészséget gyilkoló terhétől. Tisztában volt azzal, hogy ez a cél csak önfeláldozással, lemondással érhető el. S a jobö jövőért meg is hozta a maga áldozatát: lemondott az önálló alkotás gyönyöreiről és energiáját a forráskiadás megszervezésére fordította. Nem lankadva elérte, a mostoha viszonyok dacára is, hogy feltámadt az 1911. óta szünetelő Adattár s ezzel ismét lett oly orgánumunk, amely az egyes szétszórt, töredékes adatokat publikálja. Tevékenységének igazi súlypontja azonban máshol volt. A Magyar Történelmi Társulat által elnöke, Gróf Klebeisberg Kunó kezdeményezésére megindított nagy forráskiadás, a „Magyarország újabbkori történetének forrásai" mintájára oly vállalat lebegett szemei előtt, amely a protestáns egyháztörténet egy-egy döntő fontosságú, központi problémájára vonatkozó egész iratanyagot összegyűjti, abból azonban csak a valóban érdemes aktákat publikálja, még pedig a kérdés történetét minden oldalról megvilágító alapos feldolgozás kíséretében, hogy így a tudományos érdek és a nagyközönség érdeklődése egyaránt kielégülést találjon. A kérdések, amelyekre vonatkozólag egy-egy kötetnyi anyagot akart Zsinka Ferenc megjelentetni, a következők: a gályarabságra küldött protestánsok sorsa, a Carolina resolutio és előzményei, továbbá a II. József-féle türelmi rendelet s az 1790-i vallásügyi törvény keletkezése. Ezekben a kötetekben valóban a magyar protestantizmus életének sors-