Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.

Paulinyi Oszkár: Iratok Kassa sz. kir. város 1603—1604-ben megkísérelt rekatolizálásának történetéhez

Kívül: 1. Címzés: Serenissimo principi ac dominó dominó Matthiae archiduci Austriae, duci Burgundiáé, comiti Tyrolis etc, dominó xlomino nobis clementissimo. Viennae, ad Cameram aulicam. 2. Elintézés során tett feljegyzések: Auf die kais. Hofexpedition über das daselbst schon unlengst ervolgte Decret

4 zu Bericht zu geben, 14. Mártii 1604 Hofkamer 19. 1604. március 5, Drezda Leiser Polycarpus a kassai tanácsnak a prágai udvarban tartózkodó kiküldötteihez Nagy hálátlanság, s csak az ördögtől való dolog lehet, ha a vendég a házigazdát kimarja, mint ezt az egri pápista káptalan cselekedte azzal, hogy Kassa városát a szabad vallásgyakorlattól eltiltatta, a tiszta evangéliom hirdetőit kimarta, s ami Isten igéje által megtisztult, azt a római antikrisztus szennyével bemocskolja. Isten azonban látja mindezt, s nem kerülik el sújtó kezét az egri papok. Őszinte részvéttel osztozik szenvedéseikben. Csak tartsanak ki az evangeliom igazsága mellett. Igen helyes, hogy a császárhoz fordultak panasszal. Az ilyen dolgok gyakran az ő tudta nélkül történnek. Reméli s kívánja, hogy orvoslást találjanak. De ha ez mégsem következnék be, úgy sem ő, sem más evangélikus prédikátor nem tanácsolhatja nekik, hogy a városbíró, a tanács és a céhmesterek a pápista körmeneteken s szertartásokon részt vegyenek, mert ezáltal maguk is részeseivé válnának az istentelenségnek. Tudja, hogy vannak, kik a gyermekek megkeresztelését, mivel a keresztség lényege a pápistáknál még megvan, valamint az esketést s a holtak eltemetését a katolikus szertartás szerint kényszc^e'y^tben megengedhetőnek tartják; e tekintetben ő sem akarja senki lelkiismeretét megkötni, de ő nem tenné, mivel bűn minden, ami nem hitből fakad. Eredeti: St. A., Ungarn, 145. csomó, február—márciusi köteg, 50— 53. 11. Gottes Gnad und Segen zusamt Erbietung meiner willign Dienst und getreuen Gebets zuvorn. Ehrnveste, achtbare, wolgelerle und wolweise gunstige liebe Herrn und Freund. Es ist ein große Untreu, wenn der Gast den Wirt ausbeißet. Und kommet solche Untreu nicht her von einem gutem Geist, sondern von dem leidigen Satana. Wie sie auch fürgebildet wird in den verdrießlichen Unziefer, den Fucis oder Hummeln, welche die gute nuzliche Binlein aus ihren Nästern auszubeißen,