Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.

Mályusz Elemér: Előszó

tervszerű és rendszeres összegyűjtése alapján készültek el. A legjellemzőbb a protestáns egyháztörténet-kutatók kikapcsolódására talán az „Egyháztörténelmi emlékek a hitújítás korából" sorozata, amelyben a katolikusok vezető irodalmi testülete ugyancsak katolikus tudósok kutatásai és munkálkodása eredményeképen adta ki a protestantizmus legspeciálisabb problémájára vonatkozó anyagot. Bár nem önvédekezést akarunk írni, sőt inkább a hiányokra óhajtjuk a figyelmet felhívni, mégis mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy az említett szomorú jelenségekből nem vonható le oly megállapítás, mintha a magyar protestáns tudományosság belső erői elsorvadtak volna. Annak a ténynek, hogy a háború körüli években a protestáns egyháztörténetírás és a magyar történettudomány között fejlődésbeli különbség állott elo, más okai vannak. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy száz év óta vagy protestáns származású, vagy velük azonos világnézetű történetírók alakították ki a magyar mult összképét. Protestáns történetíró a nagyobb probléma, az egész magyarság életével foglalkozhatott úgy, hogy munkája közben a maga történetszemléletének és világnézetének leplezetlenül és — hite szerint — az igazsághoz híven adhatott kifejezést. Ezért nem érezte annak szükségét, hogy visszameneküljön egyháza múltjának egy-egy olyan epizódjához, amelynek megelevenítése közben élheti ki szubtilis protestantizmusát. Éppenséggel nincs okunk szégyenleni az elmúlt évtizedek protestáns vallású magyar történetíróinak munkásságát, sőt büszkék lehetünk arra, hogy a protestantizmus adta őket. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy amennyivel gazdagabb lett a magyar történetirodalom, annyival szegényedett a protestáns egyháztörténetírás. De bármi legyen is az ok, a hiány ma kétségtelenül megvan, káros hatása pedig egyre jobban érezhető. Ugyanis ma már a történettudomány általános fejlődése során ahhoz a ponthoz jutott el, hogy egy-egy korszakot nem kizárólag a kimondottan levéltári forrásanyag alapján igyekszik megismerni, hanem azt valamennyi szellemi tudomány segítségül hívásával összes vonatkozásaiban igyekszik rekonstruálni. Az egyháztörténelem terén ennek a szintetizáló iránynak erősebb