Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.

Mályusz Elemér: Előszó

ELŐSZÓ Nemcsak a kegyelet érzése parancsolja, hogy bevezető sorainkat Zsinka Ferenc nevével kezdjük el. Több volt ő, mint az Adattár legutóbbi szerkesztője, akinek érdemeiről sablonos módon első helyen illik megemlékezni. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az egész protestáns egyháztörténetírás fellendítése terén szerzett maradandó érdemeket. A nagyközönség, igaz, nem ismeri működésének ezt a részét, mivel kedvenc terveinek megvalósításán minden hivalkodó zajt kerülve csendben, bár annál fáradhatatlanabbul dolgozott. Ma, egy évvel tragikusan hirtelen eltávozása után, amikor hivatkozhatunk az őt túlélő alkotások bizonyságára, időszerűnek látszik, hogy törekvéseiről teljes tárgyilagossággal felvilágosítsuk olvasóinkat. Zsinka Ferenc úgy látta, hogy a magyar protestáns egyház múltjának kutatása kb. a XX. század kezdetétől fogva nem tart lépést történetírásunk fejlődésével. A szűkebb egyháztörténelem művelői, akik tevékenységüket még a mult században nyert iskolázottságukkal kezdték, megingathatatlan lelkesedéssel dolgozták ugyan ki továbbra is egyik értékes tanulmányukat a másik után, nem csatlakoztak azonban hozzájuk a háború előtti történetíró-generáció képviselői, hogy vállvetve segítsenek idősebb kortársaiknak megírni azokat a monográfiákat, amelyeknek anyaggyűjtése hosszas levéltári kutatásokat tételez fel. Egy egész történetkutató nemzedék életmunkája maradt tehát el s ez az oka, hogy mind máig hiányzanak azok a protestáns egyháztörténeti részletmunkák, amelyekhez hasonlókat pedig hazai történetírásunk oly nagy tömegben mutathat fel s amelyeknek az a legegyszerűbb ismertető jegyük, hogy az egész szétszórt levéltári forrásanyag