Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

gerendára vonatot volna. De az Isten höszu ideiglen való twrésenek es irgalmassaganac köszönniwc, hogy minket ő ellenségit érdemwnc szerint nem bwntetet: az ő bo­szusagokat raitunc ki tölteni nem engedte, sőt az bwn­ből ő hozza valo meg téresre elégséges időt engedet. Szent Dávidnak CXXIIII. Psalmusaban keserves szi­vei eneklic az Sidoc, hogi az ő ellensegeknec ellenec felgerjedet haragioc, aárviz modgiara chac el nem nielte őket: mi is bizoniara nem kwlömben mondhattiuc ugian­azont ez idegen nemzetségéé felöl. Mert amaz hires ne­ves Basta Giörgy, es János.Jacab Barbianus sok szamu fegyveres népet hoztac vala ellenwnc: kic chak new sze­rint voltac orszagunknac oltalmazoi, de valóban voltac puztitoi, rontoi: kic az ő jol viselt dolgockal nem kisseb méltosaguaknac lattattanac, mintha Achilles es Hector jőttenec volna reanc pokolból, mégis hogy az Istennec ereié az erőtelenec által vitetic végben, kezwnkel ugian meg tapasztoltuc. Mert amaz mi szent emlekezetw Boch­kaj Urunc, ki mind az had viseléshez vekoniab értelem­mel volt, mind az eszközben kisseb értéckel birt, mégis Isten utan az ő fő Capitaninac Lippai es Nemet Balas hwsegehez bizvan, bizonios szamu lovagot es gialogot giwtvén, amaz magokban fel fuvalkodot valón es Néme­teckel szemben szállót, megh wtközöt, es dicheretes giő­zedelemmel járt. Oh Istentől soc ohaitas által regen kí­vánt oltalom ! Oh szegény Magiarorszagnac be hunt sze­me ! Oh niomorult orszagunknac el romlót oszlopa 1 Vali­ion s mikor tekentesz reánk szegény el hagiattatot Ma­giaridra ? Hol vagi te Bonfinius Antal, ki az tőb híres ne­ves Magiaroknac dicheretesen viselt dolgaitt Cronicaban írtad. Valiion bátor szintén élnélis, talalnale illendő papi­rossat ez mi kegies Isten félő Fejedelmwnc vitézsegenec megírására ? De mi hasznunc vagion minekwnc ez pa­naszolkodasban ? Bizoniara semmi. Job tehát es dichere­tesb, ha Istenwnknec kegielmes oltalmát kérjwc: es ez mi Fejedelmwnc által szerzet hires neves giőzedelmett soha el nem felejtiwc, hanem fiainc fiainakis emlekeze­tire históriában be irjuc. Meltois be írásra peniglen. Mert nem kichiny dolog egy országban megh gwkerezet nem­zetséget fegyverrel kiwzni; nem tréfa dolog orszagunknac szép siros mezeit illien ártalmas férgektől meg tiztitani. Nem illic penig valakinek az levagatot népeknec bizonios számát én tőlem itten meg kérdenie. Tekenche megh va­laki az Németec régi fészkét, Cassat, Thokait, Varadot, Szakmart, Szenderőt, Callot es Fiieket: bizoniara keveseb

Next

/
Thumbnails
Contents