Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

Németet lát, hogy nem feir varját, avagi darvat. De mégh az Tisza vizeis ha szolhatna, hány Raczot, Valont, es italban valo telhetetlen Németet foitot meg minden felelem nelkwl ki kiáltana. De ámbátor az Tisza ne szollionis azont bízonittia Cassa es Epperies vidéke, egész Szepesseggel. Sőt még azokis ennec igaz voltát nem tagadgiác: az kic fegiverec az harczolas miatt el fogjvan, erdő felé palcza vágnia siettec, egesség felé tartották az lo szájat, es minket nagy haragosan sarkockal feniegettec. Az első király könynec XIIX részeben, Achab kiralnac Hobadias nevw safaranac kegies chelekedete széles ez világon hirdettetic: ki midőn amaz Istentelen Jezabel az Istennec Sz. Prophetait hon kaphatta mind meg öletné : ez Hobadias penig két barlangban szazat reite el, es őket ételevei, italával tartá. Nem leszene tehát ez mi Hobadiasunknakis neve öröcke valo emlékezetben, ki egéz országunkban levő kereztien tanítókat kedvelte, tanachaval oktatta, költségével segetette: az öldöklőktől kegíelmesen meg oltalmazta ; az Baal papiait penig országunkból mesze kergette. Aeneas kiralnak az ő attiahoz Anchiseshez valo kegiessége ezért dichertetic, hogi midőn Trója varosa égne es el nem mehetne az égésből vensege miatt: Attiat hatara vévén, az varosnac közönséges veszedelméből ki vitte, es mégh az langis ez ő kegiességejért ő neki szabad utat adot. Nem leszene tehát dicheretre méltó Bochkai Urunknac chelekedeti, ki hazanknac közönséges veszedelméből nem chac egy embert, hanem az egész Magiarságot; sőt az egész orszagott megh szabadította. Joseph Patriarchat az egiglen magaztaliác, hogy az testi éhségnek idején az embereknek testec táplálására elégedendő gabonát adott. De menivel nagiob az leki keniér az testi eledelnél : annival inkab magaztalasra méltó Bochai Urunk, ki az mi lelkinknec kenierét nekwnk meg adta, tölwnc el venni nem engedte. Mely ha mi tőlwnc el vétetet volna, az pokolbéli satannac rabjai lőttünk volna. Minekokaert hogi niomorult orzagunknac mostan valami kicziny pihenés adatot, hogi békesegben birhattiuc kertwnket, szőlőnket es mezeinket, hogy csendesz léleckel halgathattiuc Istennec az ő szent akarattiát: teneked Szent es kegies Bochkai fejedelmwnc Isten után egiedwl köszönniwc. Te wzéd el az balvaniozoknac dögleletes setetséget. The voltai az mi árva fejwnknec ékes koronája. Te voltai az mi lelkwncnec az Romai papanac jövendő tévelygéséből megh szabadítója. Mely te io es drága chelekedelidert, miért hogy sem szolgalatunc, sem