Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve

sik prédikátor vitte el, meghozzák tőle, avagy mást vegyének, abroszt is szerezzenek. Az menyegzősöknek eskütése reggeli órán éhgyomra legyen. Accusatur pastor, hogy szitkos legyen, jól prédikál, de azt mondja az czinteremből, a hamisan fizető bestye kurvafiak hej az ur dolga miatt későbben forgatták meg kelleténél az földet. Az kathedrából is hamisan fizetőknek mondotta. Az könyörgésre későn harangoztál. Liszkán részeg volt, hívatlan ment menyegzős házhoz. Pünkösd harmadnapján borivók voltak nála és nem prédikállott. Az birák is ittak, neki is egy korsóval küldöttek, azután az pásztor mégis többet kéretett, és azt izente, hogy ihatnak ők is, mert ő nem fog prédikállani. András deákot zsidó szakállú, nagy tiszt kívánható bestye kurvafiának mondotta. Az kutyának egy háznál savót töttek volt el, az pásztor reátalált, azt is megitta és az gazdaasszony haragudt érte. Azt mondotta, az praedecessora azzal kérkedett, hogy Zalkodon egy jámbor asszonynál többet nem talált. Hogy az bíró az templomot ki nem seprette volt, az kathedrából hamisnak mondotta. Pastor de auditoribus. Hétköznap könyörgésre és prédikáczióra ritkán járnak, vasárnap penig Liszkára mennek. Az lélek, keresztelte mondás az szolga-rend között nem tilalmas. Az parochia kertelésére kicsiny gondjok vagyon. Az jövedelmét maga szedi be és hátán hordja maga házához. András deák az maga háza népét ördög-adtának mondotta, hogy lövöldözni akarván port és golyóbist nem hozott ki az házból. Az bírót azért mondotta, hogy nem igazán esküdt meg, hogy az Isten tisztességére, az templomra és az pásztor fizetésére gondot nem viselt. Delib. Az szitkozódás és részegség czégéres vétek, mellyel az pásztor terheltetik, annakokáért ez napságtól fogván mind az kettőtől supersedeáljon. Most ezután bátor csak két szavahihető ember vádolja is azokkal az vétkekkel, canonice bünteti meg érette az Ecclesia.