Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.
91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából
Következíc immár fel tőt czelomnac utolsó része, az mi idevezwlt Patronusunk eleténec historiaia : hogy ennekis megh hallására egi kiczinj időt engedgietec, felette igen kérlek. Az Aegyptusbelieknek sok szaz esztendőtől fogvan valo jo szokasoc ez volt: hogi midőn valameli nevezetes fő renden valo ember közwlöc ki holt, minekelőtte koporsójában az el temetésre be töttéc, az megh holtat, az kinec kedve tartotta, wadolni meg engedtéc: ki ha gonoszul talaltatot élni, az biraknac törvenjből ki ment itiletek szerint, az el temettetésre méltatlannac itéltéc lenni. Ha penig jámborul élt, az ő életenec dichéretihez kezdettec, es giermekségetől el kezdvén, minden jószágos chelekedetit illendő oratioval elől szamlaltác. Valiion s tehát kichoda tulaidonittia nekem vétkül, hogiha én, illien bechwlletes gwlekezet előt, ez helien, ez Istennec székiből, az mi sz. életw patronusunknac maga viselését, ioszagos chelekedetivel egietemben rendel elől számlálom ? Kivalkeppen hogi ez dicheretnec nemével; miképpen régenten az Romai iffiac nagi dicheretes dolgoknac megh proballasara fel inditattac: igy az mi fel serdwlt vitezeinknekis légien mintegi twndöklő tükör szemek előt, meliben be tekintvén, illendő példával mint egj ösztönnel, emlékezetre méltó dolgoknac követésére fél gerjeztessenec. Szwletet azért ez mi Tekintetes Nagsagos szent emlékezetw Rakoci Sigmond urunc, szegeni orszagunknac Uyvár megiéjében, az ő édes szwleitől rea maradót hazában Felső-vadaszon : mikoron irnanac Christus szwletese után negiven negi esztendő fölöt ezer öt százban. Attia Rakoci János, noha nem felettéb nagi méltóságú, mindazáltal nemes agyból szwletet bechwlletes fő ember volt: ugi mint, ki dicheretes hirét nevét, jó erkölchével es maga viselésevei minden rendeknél bechwlletessé, kedvessé tötte volt. Ez joszagoknac kivalkeppen valo gwmölcheit urunkban ő Nagyságában annira be oltota volt; hogy mi helien idejében es testénec allapattiaban giarapodni kezdet, mindgiart meg felelt imez közönséges beszednec: Generosa plánta statim est cum fructu : Az jo nemű palánta, mingiart hasznát mutattia. Ez ő Nga io indulattiát az Attya latvan, mihelien giermekdéd allapattia engedte, viraganac idejét hevolkodasban mulatni nem hadta, hanem elmejénec iobban meg élesítésére, es az tiztességes tudomanioknac tanulására scholaban jártatta : értvén s tudván azt, hogy az deaki
