Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

Oklevelek a reformáció első századából

alieno, harum nostrarum vigore et testimonio litterarum. Datum Thorde feria quarta proxima post festum sancte trinitatis, anno domini millesimo quingentesimo quadragesimo quarto. Isabella regina. Eredeti papiros oklevél. Nemzeti Múzeum, gr, Bethlen cs. levéltára. 43. 1544. aug. 25. Bártfa Stockei Lénárt levele Melanchthon Fülöphöz. Hálával tartozik mesterének Melanchthonnak, aki őt minden ajánló pártfogás nélkül gondjaiba vette, sőt még öccsére is kiterjesztette figyelmét. Közben megemlékezik élete folyáséról, arról, hogy miképpen került hivatásába sok küzdelem után a kereskedői pályáról. Köszöni Melanchthonnak, hogy jólelkűen vigasztalja őt bajai közt, amelyben bőségesen van része. A király konoksága, aki iránt mégis a köteles hűséget megtartják, a török vadsága, a nemesség kegyetlensége, vagy a polgárság gyűlölködése mind az ő irányítására várnak. A török veszedelem mindezek fölött a legnagyobb, amely a keresztyének gonoszságát is fölülmúlja. Hogy pedig mily nyilvánvaló istentelen játék folyik a vallással, elmondja, hogy néhány nap előtt a török Budából kiment rabolni mintegy 20 magyar mérföldre majdnem egész Bártfáig. Hatalmas prédára tett szert az ellenség. Pestnél mintegy 5000 ember került kótya vetyére. Ezt a zsákmányt vissza lehetett volna szerezni, mert volt rá erő önkéntes vállalkozókból, Bebek Ferencz azonban ezt megakadályozni igyekezett, mindaddig, míg szándékán — a törökkel volt cimboraságban — ét nem láttak. A foglyokat még akkor is vissza tudták szerezni, de tán minden várat vissza vehettek volna a töröktől e nélkül az árulás nélkül. Kevéssel ez eset után a kassaiak, akik abarát pártján vannak, aki az országot a töröknek elárulta, rabolni jöttek, Wernher György királyi prefectust keresték, s midőn helyette a mezőn időző feleségét találták, elhurcolták gyermekeivel együtt Tudatja azt is, hogy testvére nagyon súlyos beteg volt s bár semmi orvosság nem volt kéznél, mégis csodálatosan felgyógyult. Köszöni Melanchthonnak ájul. 19-diki levele mellékleteként megküldött CXXXIII. zsoltár görög és latin fordítását.

1 Levelét egy a törököktől a végekről elűzött tanulótól küldi, akit, valamint a többi magyar tanulót újra meg újra szeretetébe ajánl, mert nem tehet szentebb dolgot, mint ha fogságra jutott egyházainkat segiti. S[alutem] D[ico] Si res nostre secundissime essent, cum sint longe tristissime, tarnen nihil literis tuis gracius mihi contingere posset, mi preceptor, de cuius incredibili erga me studio ac benevolencia quociescunque cogito, tametsi nunquam eius obliviscor. Maximas Deo gracias ago, cuius hoc longe maximum beneficium esse agnosco, 1 Lásd ezt: Bretschneider; Corpus Reformatorum V. 446. 1.