Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

94. sz. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából. - 1. Miskolczi Csulyak István önéletrajza

missis literis, me non proditionis alicuius gratia, sed captivos redimendi causa castra salutasse perscripsi: indignum itaque foret propter bonum opus innocentem lapidare. Sed et hoc meo facto, non ad innocentis tuitionem, sed potius ad laesionem crabrones illos irritavi: unus hoc, alius illo me dignum esse clamitans. Fui ego tunc apud plaerosque non adversarios tantum, sed et mei ordinis fratres, atque etiam proprios auditores exosus admodum : nam etiam Cassoviae Magnificus Klegrevit a Palatino, bona mea si quae haberem sibi assignari petiit: verum tale a Palatino responsum accepit, se a sua Majestate Caesarea non propterea ad hasce regni partes missum, ut bona propria uni adempta alteri adtribuat. Duabus septimanis inter summos angores Patakini expletis, audacior paullo, quam antea iactus, 5. április ad dominicam Judica redii, et die sequenti textum dominicalem : Quis ex vobis arguet me de peccato, ita enarravi, ut praeconceptum erga me sinistrum Judicium, si non penitus sustuli, minui tarnen. Ujabb gondja támad felesége betegeskedése miatt, amely Zsuzsanna születése után állandóvá lesz, majd ágyba kerül. Gyógyítja Berg Máté késmárki doktor is, labdacs, kanalas orvosság nem szüntetik a bajt, járt Kassára orvoshoz, Mislére fürdőbe, Gáspárhoz, a gálszécsi orvoshoz is, végül egy eperjesi szemorvos is gyógyította, de eredmény nélkül, nagy fájdalmak között elhalálozott, két fiút és egy lányt hagyva hátra. Három hónap múlva újra házasságra gondol. Körülményes próbálkozás után Suri özvegyét, Prágai Zsuzsannát veszi nőül. Két évet élt vele baj nélkül, a harmadik betegeskedéssel telt el. A folyton betegeskedő asszony maga vigasztalja bánatos urát; a betegeskedés részletesen van leirva. Felesége 45 éves korában meghalt, 1638-ban. Holttestét kikísérték Kassán a magyar lelkipásztorok, temetése 115 forintba és 28 dénárba került. Postquam Ezterhasiani devicti nos deseruerunt, et conjunx puerperii doloribus superatis meliuscule habuit, eam reduxi ad meos Patakino : a quo tempore una calamitas velut unda undam excepit. Nam et aufiga eiusdem anni 24. septembris duos equos . . . [prop]ter imprudentiam in Bodrogo suffocavit; conjunx quoque post enixam Susannulam raro bene, saepius male habuit: cui prodesse satagens, anno sequenti Patakinum iterum transmisi ad cephalicam aperiendam, ut capitis sedaretur gravedo. Rursus anno 1633. 12. Januarii pulmonaria propter anhelitus difficultatem eidem secta fuit; iterum 4. április ad venam aperiendam et simul scarificandum adscendit. Crebrae illáé sectiones profuerunt quidem nonnihil, sed exiguo durarunt tempore, Nam etsi penitus non fuerit lecto affixa,