Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

II. Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve.

lyeztessük. Csak erről kelleték Nagyságodat alázatos írásunk által megtalálnunk. Nagyságodtul mint Kegyelmes urunktól mennél hamarabb kegyelmes választ várunk. Az kegyelmes Ur Isten, ki Nagyságodat az tengerhez hasonló sok háborúk után méltóságos fejedelmének székiben beültette, fejedelemségét állandóvá tegye; adja Nagyságodnak az ország gubernálására való bölcseségét Salamonnak, életét jó szerencsékkel koronázza, egy esztendejét ezerre terjeszsze, és minden ellenségi ellen nevezetes győzedelmekkel megáldja s megconfirmálja. Költ az Ecclesiának Újlakon való közönséges gyűlésében, 7. Januarii 1632. Stephanus P. Miskolcinus senior et tota fraternitas dioeceseos Zempleniensis. 2. Reverendo ac Clarissimo viro dominó Michaeli Kárásztéleki fidelissimo apud honoratos ecsedienses pastori. Gratiam et pacem in Domino cum felicissimo anni novi decursu tibi tuisque charissimis animatus precatur et officia amico homine condigna commendat. Bizodalmas uram s barátom, scholánkbeli mesterünket, Michael Komáromi uramot kelletett Kegyelmedhez ez okon küldenem. Vagyon egy privignusom, az édes atyjáról Thuri Ferencznek hívják, kit fő uraim által az ifjabbik gróf Bethlen István uram ő Nagysága udvarában commendáltattam, ki házunknál olyan hiven viselte magát, hogy akárkinek is szeme akadt rajta, és az ő Nagysága háta megett is olyan kedvesen forgolódott, hogy csak kevés idő alatt is komornyikságra sublimáltatott volt. Végére nem mehettem, ha az gonosz társaság-e, avagy az occasio fecit furem, lopásban találtatott, elszökött, és elérvén mostan az ecsedi tömlöczben nyomorog. Ha Kegyelmed személyét az ifjúnak meglátja is, bölcsen megítélheti, hogy gyermekre nem kellett volna kincset bízni, főképen őreája, ki azelőtt udvarban soha nem lakott, meg sem próbáltatott, és az kit elméjének éretlensége miatt könnyen és hamar elcsábíthattak. Valamint vagyon dolga, csak az mostani bátori sokadalomból hallottunk hírt felőle; szégyenlem, hogy vén szakálomat meggyalázta és az édes anyjának primogenitusa levén koporsójáig való keserűséget szerzett. Féltünk, hogy ő Nagysága haragját meg nem mérsékelvén, életét elfogyatja, minekokáért Kegyelmedet mint uramot s atyámfiát ilyen szomorú állapotban szeretettel kérem, méltóztassa Kegyelmed érettem magát arra, hogy Ibrányi Mihály urammal ő Kegyelmével, mesteremmel egyetemben,