Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

II. Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve.

békességnek fejedelmétől ezt az újonnan felvirradott esztendőt kívánjuk Nagyságodnak az elmúlt esztendőnél csendesebbnek, békeségesbnek és örvendetesebbnek lenni, asszonyunkkal, Nagyságod uri fiaival ő Nagyságokkal, sőt egész keresztyén udvara népével egyetemben. Kegyelmes urunk mindeneknek előtte Nagyságodtól bocsánatot és az írásra bátorságot kérünk. Bocsánatot azért, ne ítélje Nagyságod tisztünkhöz illetlennek lenni az Ecclesiának fájdalmas sebeinek mostani tapogatását. Bátorságot azért kívánunk, Nagyságod ne zárolja be alázatos esedezésünk előtt régi kegyelmességének ajtaját, hanem legyen szabados könyörgésünk. Mert jóllehet az gazdag kegyelmű Isten régi honjából, mint szintén Ábrahám patriarchát, kimozdította Nagyságodat és más országnak fejedelmévé szentelte, mindazonáltal az szent Isten után mostan is csak Nagyságodra néznek kiváltképen szemeink. Annakokáért az Nagyságod kegyelmességében bízván, az pataki scholának mostani rongyosságában Nagyságodtól méltán kívánunk méltó gyógyítást, ki az régiség miatt és az zsindelyezésnek egyszer is másszor is lehullása miatt, csak közel vagyon utolsó romlásához, mivel immár az deákoknak is nagy része az csorgás miatt szárazban is benne nem lakhatik. Az scholára való gondviselésre ugy vagyon majd inkább minden gyűlésünkben szorgalmaztat az deákság, de mindennél inkább az én inspectorságom és prédikátori tisztünk ugyan kényszerít, hogy az mely anyánknak kebelében az tisztességes tudományokban nevekedtünk, annak ruházatjára vigyázzunk, és elromlásának, az mint tőlünk lehet, ellene álljunk. Minek okáért Nagyságodnak alázatosan könyörgünk, méltóztassék Nagyságod kegyes indulatjából az scholát megzsindelyeztui, minekelőtte mindenestül az szarufáival együtt leszakadjon, mely Nagyságodnak csak legkisebbik parancsolatja által is végben megyén. Ha penig Nagyságod scholájához való kegyes akaratját mostanában tovább halasztja, Nagyságod ne ellenzze, ha országunknak keresztyén tagjait ezen dolog felől supplicatiónkkal requiráljuk, hogy vigyázatlanságunk miatt az deákság az scholának alkalmatlanságát látván meg ne oszoljon, és mi is gonoszul ne haljunk miatta. Mert Kegyelmes urunk, ugy beszélgettünk magunk között, hogy ha az Ecclesiának dajkái, kikre Isten annak gondjaviselését bízta, késedelmeskednek ilyen közönséges haszonra tartozó dologban, az utolsó szükség arra kénytelenit bennünket, hogy erőnk felett is megerőltessük magunkat és avagy csak gikénynyel is megköttessük, avagy ha annyi collectánk lehet, ugyan meg is zsinde-