Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

I. Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez.

subscribál, mert mindaddig in religionis negotio suspectus leszen előttünk. V. Mendacium, liogy az több postulatumokban megegyeztünk vele. Mert az melyeket látott is, azokban is meg nem egyezett, holott az első postulatumunkra való declaratióját is dilatióra vötte; az másodikra annál többet sem replicált, hogy bánja, az mit reája fogtanak; az harmadikra azt mondotta, hogy noha igazán puritanus legyen ő, mindazáltal ugyan superiorbat agnoscál magánál. De az is nem igaz, mert fejedelem urunktól olyan plenipotentiás pataki mesterségért supplicált, hogy senki azt ne mondja neki: cur hoc facias. Az negyedikben penig addig akadozott, hogy annál tovább az. declaratióban nem lépett. És ugy re infecta oszlott el zsinatunk. Az debreczeni végezést penig tőlünk nem látta, nem is. hallotta. VI. Hogy Tolnai Istvánt azzal vádolja, hogy még hiti szerént való vallástételét is be nem veszi. Mert mindnyájunk felől azont mondhatja, valameddig az Ecclesiának postulatumira sine fuco et aequivocatione meg nem esküszik; ha penig megesküszik, mi miattunk hiteles leszen vallástétele, deaddig nem. VII. Hogy Istennek az közönséges haszonra adatott ajándékit megöljük. Mert ha libertinus nem akar lenni, hanem együtt velünk canonice viseli magát, azon élünk s halunk, hogy mind scholánkban, mind Ecclesiánkban az vött ajándék szerént tanítson, erre penig ha szintén életet adhatunk is

r adunk, és minden barátságunkat is két kezünkkel oíferáljuk. De ha szokatlan, és Isten törvénye s országunknak keresztyéni ususa ellen való pecsétes levelét és az mellett megátalkodott elméjét látjuk, sem scholánkat, sem ecclesiánkat reája mindaddig is nem bízzuk, valamíg conjuratiós levelének vigorát nem rescindálja. És így nem az Ecclesia, hanem az ő megátalkodott engedetlensége fojtja meg benne az ajándékokat^ melyért szintén ugy jár, mint járt az ki az kereskedésre vött talentomot az földben ásta volt. VIH. Mendacium, hogy mi arminianismust fogtunk reá és minap csak hallgatással mulattuk el, melyért fejedelem urunkkal inquiráltat ellenünk. Mi azt nem tudjuk, ki fogta reá, de elég az, minekutána confessiónknak nem subscribált

r valamíg nem subscribál, mindaddig suspectus leszen előttünk. Más az, hogy ha ki azt fogta reá, volt uta, melyen járjon; ha ecclesiai személy fogta reá, in foro ecclesiastico revideáltassa, ha magát ecclesiasticusnak tartja, mert ha immediate ő Nagyságát búsítja, Ecclesiánknak régi törvénye ellen cse-