Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XVI. Németujvár, 1599. febr. 6. Beythe István védekezése a dunántúli ágostai hitvallásúaknak ellene intézett rágalmai, támadásai és 1598-ban kiadott hittana ellen

gultok véle. Nem Jacab András az Igasságnak és eg'gyes­ségnek Mestöre, hanem az Christus, és az eő zent bezéde. Kowách Andrásnak az miwhelyben adgyátok az eő böchöl­letyt, nem köteles effóléjekhöz az zent Lélők, kiknél örök gylőlségnek Lelke vagyon. Vgy fordytottátok kedig, hog' senki nem tudhattya, ha deyakul-e, vag' magyarul zolottatok legiön. Mert az deyákot kinnyebb megérteni, az értőnek, mint sem az thi Magiar zavatok iarását. De vgian nemis tudgiátok mit irtatok, a nag' bölcheségtök miá. Ha az Eredendő binröl kell az köröz­tyénségben zollani: így zollyatok az Jó Isten segédségéből. Isten terömté az embört tudgiátok; es az maga ábrá­zattyára. Isten abrázattya lelki és belső dolog: az az ollyan tulaydonság, a minemö Istené: Igasság, zentség, ártatlanság, tökélletösség, az terömtö Istennek tizta ziwböl való zerelme, és tellyes lélökkel való engödelöm. Annak az mindön Jó te­römtönek, illyen nömös terömtésének is kellöt lenni. A mint Gen. 1. ez meg bizony tátik. Ebben az tökélletös ábrázatban, ki eredendő igasságnak mondatik eg' nap lőtte az embör, vag' towáb nem tudhatik zintón. De nylwán boldog öröm volt. Az Angyalokatis igy terömtötte vala vgyan azon Vr Isten az előt, es azok önként, senki kórleléséből, nagy seregökkel, nem elégödónek az nömös terömtéssel, hanem kewélységben esvén, az teremtő tiztösségét kiwának magoknak, és az te­römtés igasságátul el zakadván, ördögökké tévék magokat es az terömtöteöl örökké el vettetének, hog' igaz itélety örökké meg állana. A melly Angialok kedig meg maradának, az te­römtésnek igaz engödelmében, azok az Vrban örökké meg erőssytetének, hog' az igaz álhatatosságnak örök iutalmát von­nék. Ezök az zent Angialok, kik az Vr Istennek örökké zolgál­nak, és az köröztyénségnek örizetire éreztetnek. Ad. Hebr. 1. Mikor az embör igy terömtetöt volna, a mint hallók: az Eördög ki Istene zeretőjéből, irég'gyé és gylölővé fordult vala, hog' kire torkoskodék: es az Vr parancholattyát meg zegeté vélök. Gen. 3. Melly mi helyön lén: ottan az Eredendő Igassága az embörnek eredendő binné változók. Magyarázd immár az Eredendő Igasság, zentség, tökélletösség, Isten ze­relme, hanem reyá burula ördög abrázattya, hamisság, átok, tökélletlenség, Isten gylösége, es örök halálra való kézölet, ki bezélhetné elő, az zörnyeöségnek nag' voltát the benne zilitöl. A kinek valami kichin világosság adatik, láttya melly nagy vezödelöm légyön, Isten ellen ellenködni, és néki nem engedhetni. . A ki kedig nem ziletöt, mint az nyavalyás első zileink, hizöde azt melly nagy keserőséggel emléköztenek az el vez-

Next

/
Thumbnails
Contents