Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Amit én akarok indítanom, kezdenem Mert az Jeroboám kegyelmes uram nekem. Ihon ezt a könyvet papok látjátok-e? Valyon kié légyen, papok tudjátok-e ? Ennek az ő hirét papok hallottátok-e ? Ez az én kegyelmes Nagyságos uramé. Oly hit, oly tudomány, oly vallás van ebben, Hogy tévelygés semmiféle nincsen ebben, Ha mi kicsiny van is eltűrhető ebben, Azért, csakhogy legyünk mindnyájan egyességben Azt hagyja a király, és azt parancsolja, Mindeniteknek akik laktok a jószágában, Sőt azon kívül is, kik birodalmában, Vagytok szerint-szerte egyházi szolgálatban, Nosza, hogy mindjárást ez alá írjatok, Az ő vallására, hitére álljatok, A kösséget is hogy mind így tanítsátok, És Hierusalembe fel ne, bocsássátok. Nem erőltet senkit uram Őnagysága, Csak kér benneteket és int Őnagysága, Hogy keze írását vesse csak alája, A ki jószágában akar maradnia. Ennek több urak is immár subscribáltak. Egyiptom országban papok akik voltak Osztán a pusztában atyáink kik voltak, Ennek mind fejenként még akkor subscribáltak. Senki közülök is magát ki ne vonja, Valaki közülük, hogy nem subscribálna, Mert valaki ennek ellene ám mondana, Nem lészen királynak soha bizony barátja. Le hajták mindnyájan papok a fejeket, Némelyek az égben felvetek szemeket, Mert megkeseríté ez az ő sziveket, Monda azért egyik úgymint ő közülök: Énnekem nem tetszik, Amáziás uram, Megbocsássa nékem szentséged, jó uram, Az oskolák felől mit mondtál jó uram, Az prófétákról is valamit mondái jó uram. Oh annál is inkább mint elharaguvék, Az Amáziás pap, monda: lm, mint veszek Nem gondolok vele, mert róla ha tehetnék Papot és deákot vágni, ölni nem szánnék.