Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Neki immár aki szólni kezde monda, Szentséged a könyvről pedig amit monda, Mi akik lakozunk az urnák jószágában, Egyebet se merünk cselekedni abban. Ha szintén ez előtt mást prédikáltunk is, Lelki esméretünk, ha most vádolna is, De a szent Írással ha szintén nem egyez is, Semmit nem gondolunk ugyan ezekkel is. Azért, mert hogy nem mint az ur jószágából, Hogy nem elbujdosnánk az ő jószágából, És ki esnénk ilyen hasznos plebánusságból, Mi nem vonogatjuk kezünk subscribalástól. Régen, hogy lakott volt Juda országában, Gönczön, az alföldön, egy plébánusságban, Isten bizonyságom, ki lakik mennyországban. Én soha nem voltam, ilyen hamis vallásban De hogy Isten hoza az ur jószágában, Jeroboám király fényes udvarában, Látám, hogy előbbi én igaz vallásomban. Nem kellek királynak, abban a tudományban. Ugyan akkor mindjárt abból én kivállék, Egyszer kedve szerént, hogy én prédikállék, Vallásom az urnák Onagyságának tetszék. Hala az Istennek avval én nagy jól járék. Szépen mindjárt engem megajándékoza, Örökséget, házat és jószágot ada, Ilyen jámbor urnák ki ördög nem szolgálna, Add ide a könyvet, hadd írjak alája. Némelyek pediglen mondának a gyűlésben, Mi nem subscribálunk ebben a jó könyvben. Amaz egyiptomi sötétség vagyon ebben, Kiből régen minket kihozott az úristen. Ami szegény régi atyáink e pusztában, Mikor valának még nagy homályosságban Ilyen dolgot azok szegények a pusztában. Áron pap mikor volna Delirálásban De Mojzes mikor lejöve a hegyről. Szóla Áron pappal, kit megfedde erről, Hogy elfeledkezett Isten törvényéről, Azért ám a borjut eltörlé ez földről. Exod 32 Azért is az Isten népét megbüntető, Mert a bálványozást el nem szenvedhető,