Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

De vének tanácsa nem tetszik királynak, Szóla azért hamar ifjú tanácsinak, Az kevély ifjaknak, csélcsapó hazugoknak, Kik gonosz tanácsot adának királynak. így felele azért király követeknek, Szavokat fogadván az hizelkedőknek, Én még atyámnál is titeket jobban verlek, És sokkal annál is többre erőltetlek. Nem tetszék a válasz a tíz menzetségeknek, Azért a királytól ők pártot ütének, Visszavonást nagyot az országban szerzének, Más királyt maguknak ők is emelének. Az Jeroboám lőn Izrael királya, Roboám hogy volna Judának királya, Az Amaziás lőn Jeroboám papja, Ki ellen az Amós próféta támada. De hallj csoda dolgot immár az országban Két király támada egyik a másikra, Egy országban mert egy király elég volna, Azon elijede Jeroboám magában. Azért így gondola hamar ődolgára, Egy gyűlést hirdete hamar országában, Hogy az hit dolgáról módot és törvényt szabna Kiben minden ember ő alatta maradna. S szóla az országnak ilyenképen mondván: Jeruzsálem tőlünk látjátok távol van, Sokban telik néktek, annyira följárván, Áldozni akarván és ott imádkozván. De én ihon jobbat mondok, halljátok meg, Kérlek jó híveim, hogy fogadjátok meg, Hasznosb ez tinéktek, kérlek hogy higyjétek meg, Amit én tinéktek mondok értsétek meg. Ihon én két borjut aranyból öntettem, Mindenképen szépen megékesítettem, Nagy sok kincsem ettől én nem kéméilettem, Ezt én mind a kettőt tinéktek öntettem. Az egyiket Dánban, másikat Béthelben, Helyheztettem szépen, úgymint közitekben Hogy ezek legyenek az Isten képiben, Az ki Egyptomból kihoza békével. Szólok majd ezennel Amaziással is, Béthelben és Dánban az több papokkal is, Nem gondolok semmit az prófétákkal is, Kik Jeruzsálemben laknak, s tanítnak is.