Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Állandó leszen így, higyjed királyságod, Hired, neved lészen és nagy méltóságod, És tíz nemzet lészen az te királyságod, Senki el nem veszi az te koronádot. De mint esék dolga az Jeroboamnak, Az Salamon király vitéz szolgájának, Az Istentől rendelt felséges királynak, • Lőn nagy haragja rá Salamon királynak. Azért el kelleték menni más országban, Futa király előtt Egyptorn országban, Kinek haláláig marada Egvptomban, Pharahó királynak az ő udvarában. Salamon halála után haza jővén. Az Izrael népe ugyan érte küldvén, Roboám immáron akkor király lévén, Az király székben attya helyében ülvén. De mikor királynak az Izrael népe Ot nem szeretnéje, lőn egy nagy gyűlése, Roboám királynak, mert kegyetlensége, Elviselhetetlen vala nehézsége. ím azért követet küldenek hozzája, Kérvén Izraelnek minden sokasága, Hogyha őfelsége azt felfogadnája, Nyomoruságokat hogy meggondolnája. Nagy summa adóját és sok szolgálatját Mert az ő atyjának ő nehéz igáját. El nem viselhetnék kemény sarezolását, És megmondhatatlan ő sok kívánságát. Azért ő felsége ha azt cselekedné. Hogy valamennyire megkönnyebbíttené, Az sok szolgálatot ha megkevesebbíttené, Az adót is hogyha megkevesítené: Drága nagy jó néven mind az ország venné, Szolgalatjukat ő felsége is venné, De ha ő felsége ezt nem cselekedné, Végre ez nemzetség neki meg nem köszönné. Azért hallván a király vén eszes tanácsit, Hivatá mindgyárást attya tanácsosit, Az népnek véneit, eszesseit. bölcseit, Hogy erre ő néki mit kellene felelni. Szólanak mind egybe és mondának néki: Tartozol e népnek engedni s szolgálni, Törvényt, igasságot mindennek szolgáltatni, És így a jobbágy is jobb kedvvel fog szolgálni.