Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

Gondot viselünk arra is, hogy a mi keresztyén patronusink, hallgatóink és atyánkfiai közül olyak legyenek jelen, kiknek méltósága illendő félelemben és egymáshoz való becsületben tartsa mindenik félt. Akarjuk pedig ott létüket, hogy előttük rakja ö kegyelme Mihály uram reánk, ne lehessen módunk a reánk rakott gyalázatnak elrejtésében, ne mondhassa senki azt, gyalázatban maradtanak, de titkolják. Noha tudom én azt, hogy ha mi kárt vallanánk (kitől az Ur Isten oltalmazzon), akarnájuk eltitkolni sem engedné Mihály uram. Panaszolkodik ö kegyelme Mihály uram az akasztalásnak igéjéről, mentvén magát, hogy semmit sem ért az akasztalásnak mesterségéhez, nem volna szemérem, ha tudná is ö kegyelme, mert az akasztalás sokképpen értetik, értettem én az ö kegyelme emberséges szaváról, mert a ki valakinek orrában viszen valami hegyes szerszámot, neki akasztja azt, ha kit hátban öklelnek, a hátának akasztalják a kopját Ha pedig ö kegyelme ennél is tisztességesb igét talál az orrában való vitelhez, annyival ékesb, csak meg ne sértsen. A hol ö kegyelme a maga nemzetségére vonsza értelmét mondásának, ö kegyelme a maga árnyékával láttatik harczolni. Az ö kegyelme nemzetségének tisztesség adassék és becsület, azokat nem illik ö kegyelmének ide keverni. Tisztességes mesterségnek nincsen gyalázatos emlékezete. Szóltam én nem a mesterség szerint való akasztalásröl, hanem a boszuságos és gyalázatosról, melyet ő kegyelme a bűi prédikátorra bizott, arról mondottam, hogy ő kegyelme maga vigye orrában, a mint elis várom ő kegyelmét. íme azért ezen jövendő Szent Fülöp, Szent Jakab napján Köveskuton gyűlésünk leszen, melyről kegyelmeteket ujabban és idején certificaljuk, ott Isten segítségéből szemben szóljunk egymással, mert ezen távol való írással el nem igazodik közöttünk. Kérjük azért mégis szeretettel kegyelmeteket, hogy kegyelmetek méltóztassék jelen lenni a megnevezett napon és helyen, hogy eddig köztünk sok keresztyéneknek botránkozásával uralkodott gyülölségnek tüze megoltassék. Szeretet és Istennek kedves s nekünk hasznos egyesség közinkben plántáltassék; eddig egymás ellen való káromlások megszűnjenek, kiből dicsértessék az Ur Isten mind örökkén. Ámen. Vestrae reverendae dominationis amicus Stephanus Pathainus.