Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

körmöket. Ezért ajánljuk immár magunkat igassággal, hogy ő kegyelme jöjjön el, és mutassa meg azokat, mert mi nem ismerjük. Tegyen ő kegyelme ennyi irgalmasságot velünk, ne hagyjon a tőle meg ismert tévelygésben elvesznünk; kérjük e kegyes lévitát, hogyha látja a latrok fegyverétől rajtunk esett sebeinket, térjen hozzánk és az ő könyörületességének olaját nem vonja meg tőlünk. Ha tartozik ember felebarátjának veszedelemre menő ökrét megtéríteni, bizony sokkal inkább adós azzal, hogyha látja felebarátját veszedelmes tévelygésben élni, eleit vegye, hozzá szólván az ő bölcsességének jó lováról, intse ós megtanítsa. Mi bizony nem ismerjük, hogy tóvelygenénk, mert ki volna oly őrült bolond, a ki, tudva veszedelmes tudományt követne? ha ö kegyelme eszében vette, jöjjön el és dajkálkodjék velünk, Istenért ne hagyjon elvesznünk. Ha ö kegyelme velünk megismerteti tévelygésünket, nem vagyunk oly vakmerő emberek, hogy nem engednénk az igaznak, engedünk, sőt ugyan igen meg is köszönjük ö kegyelmének, ha rajtunk könyörül; hitemet adom azon, hogyha ö kegyelme elegendőképpen megmutatja a föltett igéretit, mindjárt leteszem azt a vallásomat, a melyet ö kegyelme megmutat hamisnak lenni. Tudom emlékezhetik kegyelmed róla, mikor még velünk egy értelemben valátok, mikor szegény Nádasdy uram Horváth Gergelynek esztekóléséből kezdé a követ mozgatni, mikor Oajcerus doctort, szegény Gábriel deákkal együtt, a hegyfalui gyűlésünkben hozzánk küldötte vala ő Nagysága, intvén arra, hogy a mi vallásunknak egyenességet hátra hagyván, állanánk a tőlünk szokatlan vallásnak követésére. Mivelhogy bizonyos választ kivánt ö. Nagysága, akkor is azzal ajánlottam magamat, hogyha megmutatják hamisnak lenni vallásomat, kész vagyok az igazat amplectalni, kit Gábriel uram elegendő néven vett. Mind eddig haladott a megmutatás, hanem im most jutott Mihály uramnak eszébe, még én azon ember vagyok, csak hogy ö kegyelme igen hasábosán kezdette szántani a parlagot, ha ö kegyelme placidiusb bánnék velünk, jobb kedvvel szenvednénk, de ha ő kegyelme így itólte hasznosbnak a kezdetit, azt ö kegyelme meglátja, mi senkinek ingerlésétől nem engedjük az emberségnek határából beszédünket kivonattatni, hiszem ö kegyelme mikor szemben leszünk Isten által, minden szavának okát adja. Jó dolgot kezdett ö kegyelme, kirül én ugyan azt mondom, hogy soha egész életemben való prédikálásával annyi hasznot nem tett, husz esztendőtől fogva kivont kardjával illyen hasznos vágást nem vágott, mint most. Ha ö kegyelme eljön