Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

Farkasdy Márton hozott el, és egy szolgám által juttatott kezemhez De sem Bertalan uram, sem Farkasdy uram, engem nem certificalt, mi végre küldötte kegyelmed énnekem azt az irást, és részből azért, részből az én sok és nehéz nyavalyáim miatt akkor hogy hozták, obiter megolvastam, soha azután ed <ig az ideig, a végre, hogy olvasnám, kezemben sem vettem, ezután is én felőlem vesztegsógben állhatott volna, hanem öcsém uram ira több dolgok közben, és kegyelmed szavával tudakozá tőlem, ha tettem-e valami választ Pathay uramnak arra az irásra, avagy nem. így kezdek gondolkodni,' és ítélem azt, hogy kegyelmed talán én általam akart választ tétetni arra a levélre, de mivel hogy Pathay uram nem ír énnekem, noha engem vádol teljességgel, és csúfol ő kegyelme abban az írásában, nem ítélem méltónak, hogy én ő kegyelmének irnék, hanem elegendőnek tetszék az, hogy az ő kegyelme vádlási, és egyéb meg csufolási ellen, kegyelmed előtt magamat meg mentsem. Minemű választ akarna pedig kegyelmed ő kegyelmének, régi barátjának tenni, azt kegyelmed maga látná. Mentem azért magamat, de kegyelmed előtt, mint superintendensem előtt, a ki eleiben ment is, ez ellenem való sok panasz, és a mint tetszett Pathay uramnak, áz ő kegyelme levelét magyarul irnia, a végre, hogy megérthessék (mert talán félt ő kegyelme, hogy meg sem értjük, ha deákul írt volna), azonképpen ez is legyen magyar nyelven, és értettessék bátor mindenektől a kiknek kezükhöz juthat. Tehetségem szerint pedig érte leszek, hogy ugy vigyem véghez a magam mentségét, hogy kegyelmed előtt, és még az ellenkező félnek igaz ítélet tevői előtt is, ebben a válaszban, vétek nélkül való embernek Ítéltessem, és a háborúság tüzinek gyújtogatásától üresnek találtassam, sőt ezen versengésnek, kiről ír Pathay uram, minden eredetinek és indítójának a bűi praedikátor ismertessék, mely én magam igaz mentségét így értse kegyelmed : Lakék Pápán egy Egerszegi István nevű főember, ki az úrban elnyugodott, ezzel én gyermekségemtől fogva, együtt és egy tudományban nevelkedtem. Sokszor kért engemet házához jártában arra (kinek bizony sági vannak ebben a helyben) hogy az ur vacsorája felől va'ó tudományunknak igaz fundamentomit meg jegyzeném neki, kiket ő meg tanulván, magát azokkal vigasztalhatnája is, oltalmazhatnája is ellenkező felek ellen. Ennek kedvéért írtam vala egy néhány kérdésekkel és feleletekkel való irásocskát, és azt neki adtam. Soha, sem ezt, sem mást, csak egy tenyérnyi papiroson való irást is nem írtam, sem küldtem a bűi prédikátornak: honnét jutott