Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

hozzá az az Írásom ő tudja; de bele kapott a jámbor, és igen rútul meg hurczol egy részecskéért, melyben az urvacsorája kenyeréről szóltam, mind szitkával s mind gyalázat tételével, mint az ő irása kezemnél megmutatja. Ez ellen kellett énnekem abban az Írásomban magamat mentenem, a kiről ilyen nagy panaszt teszen Pathay uram. — Mint az előtt, ugy ez után is,' soha én a bűi praedikátornak csak egy igét sem irtam volna, ha ő az én munkám marczongásának békét hagyott volna. És így ő kezdette zavarni a barátom a patakot, mégis engem büntet Pathay uram érette, kit ha ő kegyelme eddig nem tudott, kegyelmedtől meg értheti: ha tudta ezt, és mégis így cselekeszik, legkönnyebben tulajdoníttom maga feléhez való szeretetinek. Ha valaki az ő kegyelme könyve ellen, melyet írt de Sacramentis, irna gyalázatossan, kit Ítélne eo casu ő kegyelme háborúság indítónak ? Magát-e, avagy azt, ki azt cselekedte, ha ő kegyelme kényszeríttetnék irását oltalmazni? Fohászkodja ő kegyelme írásának elein a régi eggyességet is. Adta volna bár az ur Isten, hogy Szegedy Máthé uram idejében való egyenesség maradhatott volna meg a tudományban mind eddig. Mert annak idejében a Augustana Confessiotól idegen atyafiak, ha voltak is valakik, meg sem mertének moczanni; de hogy annak halála után más biró járása lőn, nagyobb szabadsággal kezdek az emberek egynehányan az Augustana Confessiotul különöző tudományt behozni. Az ada okot, mind az akkorbeli supremus magistratusnak Isten után, s mind az ecclesiában tanító fő embereknek a serényeb vigyázásra, és végre az ellenkező feleknek az ő társaságuktól való elrekesztősre. Igazán írja Pathay uram, hogy kegyelmed ezeket, mind jól tudja, és azért én is a kegyelmed becsületes értelmére hagyom eziránt magamat. Az első kedves egyenesség, a kegyelmed becsületes vénségbeli vigyázása alatt, Isten áldásából ékesen virágzik mostis a mi gyülekezetünkben, s ennek édes társaságára sokakat jutni nagy kívánsággal kívánunk. De a másod időbeli, és kevés ideig való egyességet, mely a mi hitünknek és tudományunknak sérelmes volt, a kit elbontott az Isten, ez utánis távoztassa ő szent fölsége: seőt pro mea parte azt mondom, vagy bánja valaki, vagy nem Sit maledictus amor, pax, et concordia charta, Quae violát verbi, dogmata sancta Dei. Érti immár kegyelmed azt is, hogy nem én, hanem a bűi prédikátor volt felindítója annak a háborúnak, avagy zendülésnek, melyért Patay uram haragszik, s aztis, hogy nem