Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXVII. Köveskut, 1614 aug. 24., 25. Az itt tartott zsinaton a felsődunamelléki kerület küldötteiként jelen voltak Csatári Gergely mosoni lelkész, csallóközi esperes, Tolnai Borbély István somorjai és Varasdi Mihály halászi lelkész

minden isteni jóknak hűségében megadatni, és az isteni szolgálatnak hivataljában alázatosan szolgálatunkat ajánljuk. Vitézlő, nemes, és böcsületes Istenfélő Uraink mind fejenként, kik Weszprém várában a Christus hivei, és az ő anyaszentegyházának tagjai vagytok. Vettük azt eszünkben mi magunktol is, és a mi böcsületes püspök urunk Pathai István uram (ki kegyelmeteknek lelki vezére a Christusban, és minékünk is előttünk járónk) jelentette, hogy káros volna kegyelmeteknek, az ő kegyelme sokszor közinkben kegyelmetek közül való kijövetele, mely kijövetelt ő kegyelmétől, az ő kegyelme közöttünk való méltóságos tisztinek szorgalmatossága, és a szegény atyafiaknak is gyakorta támadó fogyatkozott állapotjuknak elintézése fölöttébb is meg kivan. Ezért hogy ő kegyelme tiszti szerént néha közinkben kijön, kegyelmetek közül némelyeknek az, mint állíttjuk, talán ugyan neheztellés is vagyon ő kegyelmére. Mi azért kegyelmeteket, mint bizodalmas urainkat, és szerelmes atyánkfiait az Urban, egész szent gyülekezetül kérjük és intjük a kegyelmetek szeretetiért, mellyel kegyelmetek tartozik Istennek anyaszentegyházának igazán, hogy kegyelmetek elsőben az Istent, a kinek mi követségében járó személyek vagyunk, s az után minket mindnyájan, és a mi gyakor való fogyatkozott állapotunkat, mellyek gyakorta való eligazítást kívánnak, megtekintvén, mivel hogy mi, a mi választatott, és Istentül rendeltetett előttünk járónk nékül el nem lehetünk, ha mikor ő kegyelmét az eklézsiának szüksége ki jönni kényszeríti, kegyelmetek ne neheztelje, hanem atyafiúi jó akarattal szenvedje. Mert ugyanis keresztyén és Istenfélő uraink, (valljon mit cselekedgyünk, ha ti kegyelmetek az ő kegyelnie mi közinkben való jövetelit fogja neheztelni? Isten után kihez folyamodjunk) kire tekintsünk ? Nyomorult a mi állapotunk, a mint kegyelmétek jól tudja, hitünknek sok ellenségi vannak, kik az Isten fiának tiszta tudományának folyását közöttünk által akarják gátolni, és azon vannak, miképpen némelyeneket közülünk helünkból kiűzzenek, kergessenek, a mellett támaszt néha az ördög meg vesztegetett gonosz erkölcsöket az ekklézsiában, niellyekkel megbotránkoztatásra való alkalmatosságot szolgáltasson, mellyek ellen ha mi tisztünk szerént nem vigyázunk, és néha előttünk járó püspök urunkkal együtt gyűlésünkben nem beszélgetünk, emberi mód szerént gondolkodván, igen hátra maradó lészen a mi állapotunk. Igen meg kívántatik azért püspök urunktul, hogy úgy mint lelki őrálló, és böcsületes atya, mi reánk, mint fiaira szorgalmaiéssan vigyázzon, és bennünket gyakorta meglátogasson. Melyet, mikor ő kegyelme