Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXVII. Köveskut, 1614 aug. 24., 25. Az itt tartott zsinaton a felsődunamelléki kerület küldötteiként jelen voltak Csatári Gergely mosoni lelkész, csallóközi esperes, Tolnai Borbély István somorjai és Varasdi Mihály halászi lelkész

tiszti szerént meg cselekeszik, kérünk az Istent jó vitéz uraink, kegyelmetek ne bánja. Kegyelmeteket mi, ez jó hirü nevü vég helyben ugy tartjuk, mint kedves patronusinkat, Isten után kegyelmetekre úgy függesztjük szemeinket, mint a mi hitünk igasságának oltalmazóira, és el hitük azt ti kegyelmetek felől, hogy kegyelmetek a mi keresztyéni hitünknek és gyülekezetünknek megmaradását kivánja, és azt még vére hullásáig is kegyelmetek kész oltalmazni. Ebben is azért, tudniillik püspök urunknak néha közinkben való kijövetelét nem neheztellésben, kegyelmetek, mint engedelmes fiak, mutassa meg az eklósiához való kedves jó akaratját. Bötsüljön meg kegyelmetek tisztünk szerént bennünket. Lám eléggé megtiszteltük mi is kegyelmeteket azzal, hogy kegyelmeteknek ugyan mindnyájunk elöljáróját engedtük tanítóul ideig, kit soha eddig nem cselekedött volt a szent gyülekezet, hogy ily messze földre szakadott volna vezérétül, hogy püspökét ilyen vég helyben bocsátotta volna lakóul, hova az útnak messze és félelmes volta miatt, innend a Bábán belől levő nem minden szegény atyafiak mehetnek szükségüknek meg jelentésére. Ez után mind az által talán ő kegyelmének is nyugodalmasban lészen dolga mint eddig volt. Mert minekünk sem lészen ily gyakorta való gyűlésünk, ki miatt ő kegyelme annyiszor készeríttetnék ki jönni. Mert meg szántuk az ő kegyelme fáradtságit is, kegyelmetek is többet élhet ezután az ő kegyelme szolgalatjával, de mégis mind az által, ha közzénk kijövetele lejend olykor, kegyelmetek ne neheztelje, sőt e dolog felől való emlékezetre kegyelmetek ez levelünket meg tartsa. Istennek és az ő szent vezérlésének, és hatalmas oltalmának ajánlottuk kegyelmeteket mindenkoron. Köveskuton irtuk 25. augusti, anno 1614. Kegyelmeteknek a Christusban szolgálnak, az Ur Christusnak a Dunáninnend levő ekle siáinak seniori és mind fejenként, ez köveskuti synatban levű keresztyén tanító atyafiak: Alsó Lyndvai Péter, körmendi prédikátor, senior. Beythe Imre, németujvári prédikátor, senior. Kanisai Pálfi János, pápai lelkitanító, senior. Perlaki Márton, Lindva-szentgyörgyi lelkitanító, senior. Soós János, kiskomáromi szentgyülekezetnek lelkipásztora, senior. Kívül: A Vitézlő, Nemes és böcsületes személyeknek, vicekapitán uramnak, Hadnagyoknak, Vajdáknak, és több böcsületes fő népeknek Weszprim várában ő fölsége jámbor vitéz szolgainak, a Christusnak hires és igaz keresztyén híveinek nékünk bizodalmas és mindenkoron jó akaró urainknak adassék ez levél. Az esztergomi herczegprimási főegyházmegyei könyvtár kézirattárában levő eredeti jegyzőkönyvből.