Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

3. Adalékok a dunántúli protestantizmus történetéhez. Payr Sándor

57. Szokatlan volt ez az ő ideje előtt, Mivel már a régi jó törvények fölött Lábokkal tapodtak ; azért most sem kellett És a kezdő ellen sok gonosz tanács lett. 58. Mert a rest tanítók megszégyenültenek S mezítelenségek felfedeztettenek. Kelletlen munkára kinszeríttettenek, Mivel a Hallgatók már szemeskedtenek. 59. De ő szent példája győzedelmeskedett És sok helyeken mind nagyobban erőt vett, A mit rágalmaztak előbb, az mind jó lett És hasznos törvényül nyilván bevétetett. 60. És oh bár mindenek oly szívvel követnék, A mely szívvel példát mutatott nékiek, Híven az épülést bár mind úgy keresnék, Belől Isten Háza majd megékesednék. 61. Az ő sok. irási, melyeket holtig tett És részből napfényre már ki is eresztett, Részből holta után velünk reményletett, Nem lesz gyümölcs nélkül, a mit sírva vetett. 62. A Dictumos könyvet és az Augustai Confessiót néki minden köszönheti, Graduálban s Arndtban van munkája neki, Katechismusa is tudománynyal teli. 63. Melyekben jóllehet a szeretetlenség S maga hibáiról vak feledékenység Némelyeket úgy néz, mint mérges ellenség, Hogy a vádolásban nagy lett a keménység. 64. Kik magok nem tettek csak egy vakarítást S nem méltók, saruján hogy tegyenek oldást, Azok mernek tenni az ellen vádolást, A mit nem értenek, s tudatlan káromlást. 65. Mindazáltal kiknek gyűlölség epéje Miatt nem homályos szemeinek fénye, Tudják, mely nagy légyen munkája becsüje S méltó maradéknak, hogy azt megbecsülje.