Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

3. Adalékok a dunántúli protestantizmus történetéhez. Payr Sándor

66. No már elvétettél gyűlölőid elől, Ezután már senki te veled nem pöröl Éles tolladtol a kényes szem nem séröl A világ bűnébe ám mely mélyen meröl. 67. Sartoris Jánossal,

1 a drága emberrel S egy szívvel lélekkel a rátok tett terhhel Nyájaskodtatok és nem gondolván bérrel Készek voltatok az igát vinni vérrel. 68. Már feloldoztattok hamar egymás után, A nyugodalomra Úrtól hivattatván, Hol a mennyei szent Városnak utczáján Világoskodik a dicső Krisztus Bárány. 69. Ott sereglenek mind a régi szent Atyák, Ádám, Ábel, Noé, Ábrahám és Isaák, Jákob, Jósef, Moses, Josua s a Birák, Sámuel, Dávid és számtalan Próféták. 70. Ott zengedeznek mind a szent Apostolok, A régi nagy hitű, kegyes Martyromok És sok setét helyen tündöklő lámpások, Kiket nem győzhettek meg háborgatások. 71. Ott énekelnek az ujabb drága szentek, Luther, Arnd, Spener, Frank és a más több rendek, Kikkel mind egy helybe s társaságba mentek S közöttük nem vagytok már esméretlenek. 72. Oh mely nagy kegyesség, melylyel az Úr fogad, Minemű nyájasság, hogy veletek vígad, Öröm, gyönyörűség ott soha nem hervad, Hanem mind örökké buzog és kiárad. 73. Oh boldog társaság, a melyben állatok. Oh boldogság, melylyel már vigasztaltattok, Oh bőség, gazdagság, melylyel megáldattok, Oh dicső helyek, hol már örökké laktok. 1 A jeles nemescsoói pap, szintén a hallei irány hive és a Báránynak buzgó munkatársa.