Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.
6. Héczei Dániel esperes és peéri lelkész naplója bécsi útjáról (1790.)
Incula nevezetű szűznek históriáját, a ki duellált a legénynyel, a kit szeretett férfiruhába, de kiállvan a placzra, hirtelen kifűzte a melyét és megmutatván emlőit s letévén fegyverét, mond az ifjúnak: „Megengedj, hogy más fegyvert mutatok, mint gondoltál, én másképen nem gondolhattam, hogy rajtad győzedelmeskedhessem, hanem így". Ezen dáma képét csak minutába való rajzolással nagy áron vették meg Bécsbe, a dániai király megholt követe könyvei között találtatott portraitok között. 29. írtam a beadandó reflexiókat T. Sinai uram dictálása után, más harmadnapig ug}^anabban foglalatoskodván. 30. Volt azon dolgunk szinte 3-dik 8 bris2 a octobris volt examenek a némáknak és süketeknek és oda elmentünk Segesvári urammal, a ki medicinát tanult és igen emberséges ember volt. Adtak censurát a professornak csak intésére kezével, ujjaival való mutogatására. Azt lehetett tapasztalni, hogy a leányok jobban feleltek, mint a legények, írásból, grammaticából, arithmeticából, annak a ki censorul jött az auditóriumba, vagy inkább Visoriumba. A többek között nevezetes volt ez a tapasztalás: egy derék eladó leány elébe ezt írja a professor a táblára németül: Morgen, das ist den 12-ten november in Jahr 1718 das Hochamt Dominikaner wird gehalten ein Uhr nach mittag. Ezen írás után mutogatja a leánynak jelek által, hogy mutassa meg. van e valami hiba ebbe az írásba és azt, ha van, igazítsa meg és írja jól. A leány mindjárt keszkenőt, krétát vesz kezébe és kitörli a mi nem jól íratott s így igazítja: Morgen das ist 2-ten november in Jahr 1790 das Hoch Amt Domikaner wird gehalten um 9 Uhr Vormittag. Láttuk azoknak refectoriumokat, dormitoriumokat, nyomtatásokat, szövéseket; italok ebéden mind egy meszelyes pohár víz, az asztalkészítő is néma vala. Volt egy szép kis báró, 12 esztendős, közöttök, a ki festést tanult. NB. Ezt is mind József császár cselekedte és mikor kijöttem, mondám: a némák szólanak stb. 4 a 8 bri % mely vasárnap vala, voltunk a templomba a bécsi református templomba, T. Keresztesi és Segesvári úrral is hallgattuk volna Hilhenbach superintendens urat, de nem értettük, oly lassan szokott beszélleni. Szép a templom igen, de a gyülekezet bizony csak szegény emberekből állott, csak oly öltözetű se volt senki, mint Segesvári úr. Végződvén az istenitisztelet, bementünk a superintendens köszöntésére, de házába nem bocsáta, hanem izené, hogy térjünk vissza a templomba és mindjárt bejo hozzánk. Igaz, be is jöve, deákul köszöntőnk s hát nem tud felelni, csak motyog. Azután osztán,
