Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.
6. Héczei Dániel esperes és peéri lelkész naplója bécsi útjáról (1790.)
a hol jobban tudtuk, németül beszéltünk, s hol deákul. Monda, hogy van 200 lelke és 6 eclesia az inspectiója alatt, a bécsi és Ausztriába a sveindorfi, a trieszti és Galicziába még három. Gondolám, ha minden esztendőbe visitálja őket, nem sokat papol Bécsbe. Nem lehete sem beszédéből, sem másból kihozni egy püspöki charactert. Voltunk ugyanaz nap gróf Teleki Sámuel cancellarius 0 excellentiája asztalánál, ott lévén báró Wesselényi Farkas is Ott ismét sok dolog fordult elő. Nekem monda 0 excellentiája : „Látod lelkem, szólván az asszony ő excellentiájánák, mi együtt voltunk akadémiákon, T. urammal és már megvénhedtünk!" Én mondám: „Igenis meg, Klmes úr, de excellentiád még hátra van !" 2°- Előfordul a gróf pápistává való léte. Az asszony monda: „Én voltam a Felségek udvarlására, tudta a királyné, mi valláson vagyok, de arról csak egyet se szólott, hanem látván erőtlen állapotomat, monda: mi nyavalyám, és mikor beszélném röviden, másnap a doctorát hozzám küldé". Tudakozódott a magyar régi könyvekről, mert szép collectiót tett már és utoljára ajánlotta magát könyörgésünkben, t. i. a grófné. A cancellarius pedig ő excellentiája utoljára ilyen instructiót adott, a melyet első nála létünkben is röviden említett. Én kegyelmeteknek azt kommendálom, ha X. dolgok lesz is ezután az udvar előtt, a legnagyobbat adjuk be csak 0 felségének, mert az a szokás, hogy a sok közül a legkisebbet kiválasztják és azt megadván, a nagyobbakat mind elmellőzik. 2 0, Mikor valamit akarnak megnyerni, nem abrupte adják az instantiát, hanem bizonyos okok és circumstantiák megelőzése által keressenek nyilast az instálásra, mert másképen csak nyughatatlan ság lesz az instantia titulusa és orcza pirulással kell megtérni.3°- Ha magok nem jöhetnek, a documentumokat vármegye nótáriusával vidimáltassák. Akkor már készen lévén a mi reflexiónk, előveszi T. Sinai úr is, nyújtja 0 excellentiájának s kéri, hogy megolvasni méltóztassék, minek előtte beadódnék, hogy ha mi nem tetszenék 0 excellentiájának, azt kihagynók. Elvette kegyelmesen és ebéd után végig olvasá, s utoljára azt monda: „Ez mind elmehet, csak ez egyet nem szeretem, hogy a választás dolgát kéri Kk." Mondánk: ,Kegyelmes uram, mi nem kapunk rajta, mert tudjuk, micsoda mosdatlan és bajos matéria, hanem azért kérjük, hogy több több lelket ne veszessünk a pápista papi széken való választás által.' Erre monda: „No hiszem legyen, de tudom, hogy ez a választás dolga nem soká marad a papok kezénél sem itt, sem másutt."
