Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

6. Héczei Dániel esperes és peéri lelkész naplója bécsi útjáról (1790.)

merita etiam in praesentem, sed non in perpetuum futurum. Cum exclusione omnium aliorum mereri intendantur. Hinc leges regni jubent et in diaeta et in comitatibus quovis triennio restaurationes fieri, et officiales, si ratio postulat mutari. Imo et naturae et statui derogare officia unum aliquem per totam vitám gerere et alios bene meritos excludere. Idem enim esset, ac si quis se vivo neminem nosci et in vitám intrare vellett. 2°- NB. Die 9

a julii, dum et ipse praesens fueram inter varia de religione colloquia, dum urgeretur, non posse protestantes ab officiis excludi vel per formám juramenti decretalis vel per alios articulos diaetales, Sp. D. Márjási dixit: „Ecce coram statibus proloquor, nec magnum me huius confessionis poenitebit, nec pudebit: Quodsi religio catholica tantum in iis consistit, quae Sanctus Stephanus in Tripartitum ingessit, me etiam inter catholicos profiteri non erubesco. Ad quae verba conticuere omnes, nec quisquam vel verbum addidit. 3°- Ezen nap beszéllé 0. D. hogy egy máramarosvármegyei Babocsai nevű prókátornak, a ki itt lakik Pesten, ezelőtt bizonyos idővel egy levelet vittek a szállására, a ki midőn a levél titulusát olvasná és látná, hogy valami tanulatlan ember vagy asszony írta volna, mondja a nála levő óbesternek: „No ezt a levelet, a mint látom, asszony írta, bontsuk fel, lássuk, mi van benne". Felbontván, hát látja, hogy 600 gránáteros regementbeli katonák képébe van subscribálva és mikor olvassa, látja, hogy szörnyű panaszok vágynak Sztárai óbesterek vagy generálisok ellen, a ki őket nevekről, nemzetekről, vallásokról sokszor szörnyen szidalmazza, elannyira, hogy már tovább nem szenvedhetnék, mivel ők arra nem méltók, mert úgy mondják, mikor mi sok próbák, veszedelmek között forgott, őtet hűségesen oltalmaztuk. Mikor Belgrád megvételébe nekünk fejünket, kezünket, lábunkat hordotta a golyó is, mikor vérünk folyt, mint a sebes patak, ő állott a vár oldalába levő rések között, a fűbe butt, mégis így bánik velünk, nem szenvedhetjük, hanem kegyelmedet, mind esmerősünket kérjük, adja fel az országnak, mert ha nem ad is, minekünk az ország adjon satisfactiót A prókátor félvén a reá következhető veszedelemtől, Pest vármegyének ezen napon feladta a gyűlésbe és kérte, hogy a dolgot idejébe promoveálja. Már mi lesz belőle, az idő megmutatja. És hogy e bizonyosan úgy volt, azután verificálódott mások által. 14, 15, 16 julii. 1. Voltak ugyanezen napokon valami circularis sessiók, de csak olyan dolgokba, melyek már ennek előtte feltétettek vagy egy vagy más punctumokba, úgy hogy a kik haza jöttek, semmi új dolgokat nem emlegettek, hanem