Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

6. Héczei Dániel esperes és peéri lelkész naplója bécsi útjáról (1790.)

15-dikén mondák, hogy most sem igen kedve szerint való dolgot hallhatott T. Szinai úr a gyűlésen, mert arról emlegette a gyűlés József császárt, hogy semmi rendelési s adományi nem lesznek vigorosak, sőt Leopold is valamit igért ante diploma et coronationem, híjába való lesz, hanem az ország senátusa vagy a diaeta inkább approbálni fogja. 2°- 15°: Együtt lévén Tett. Lövei László úrnál egyebekkel a mi házunkba estve, mikor a fiakeren hazajövék Budáról, T. Generális nótárius úrtól, beszéllette, miképen viselte magát Károly herczeg, József császár testvére a magyarokhoz és hogy esett azért Fges Mária Terézia édes anyja disgustusába, hogy szökött volna be Magyarországba egy kammerdinerével, a ki osztán őtet egy postán elárulta, hagyván a kezénél egy kis pleibásszal írott papirost, hogy sietve vigye Bécsbe, ezt pedig az árnyékszékbe irta és ugyanott hagyta, s intett a postának, hogy ott hagyott valamit, nézze meg. A sietve ment Bécsbe, utána külde Mária Terézia, visszavitetvén, árestomba tétette egy hónapig. Ez idő alatt mulatott Mária Terézia hol Sönbrunnba, hol Luxemburgba, a több gyermekét minden héten meglátogatta kétszer is, de Károlynak felé sem ment. Melyet ő megértvén valakitől, vagy tán maga is észrevehette, megbosszankoda, minden edényeket, valamely ek házába voltak töredékenyek, összerontott, ágyát, mindenét széjjel hasogatta, s az ablakon kihányta. Akkor látván, mit cselekszik, őrültnek gondolták ós hírül adák. Jő mindjárt sebesen Mária Terézia be hozzá, kérdi, mit cselekedett és miért. Ama felel: „Mivel, úgy mond, itt Felséged sokszor megfordult, mégis szemét reám vetni nem méltóztatott, én tudom, mibe vétettem, de csakugyan Felséged gyermeke voltam, miért vetett meg ily végképpen, nem tudám különben magamat feltalálni, hanem hogy ha mikor eszemen voltam, meg nem nyerhettem az engedelmet semmi okoskodásommal, talán megnyerem bolondságommal!" Ekkor könnyűbe lábbadt Mária Terézia szeme, megöleli, csókolja, és az árestomból kiszabadítja. De csakugyan úgy tartatott Károly herczegnek ezen tüzes indulatja, mint a mely előtte való testvért soha nem akarna szenvedni, legalább a magyarokhoz való szeretetben senkinek elsőséget engedni, azért nem is lehete neki soká élni. Ezeket beszéllett gróf Török József volt referendárius. Bájba Patai Sándor házánál. Épen olyan magyarszerető fejedelemnek mondatik a mostani herczegek között nem Sándor, hanem Ferdinánd, a ki midőn elsőben magára vette volna a maga regementje magyar uniformisát, még éjszakára