Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

némely urak, maga is az akkori palatínus Esterházi Miklós, igen substiliter disputálván, mimódon adattathatnék templom és vallásbeli szabadság legalább a paraszti és közrendnek, a mint a Rákóczy Györgyhöz 30. martii 1644 küldött levelében feltévé. De ugyancsak azt hozta magával, a kéntelenség, és az evangélikus magyarságnak ártatlan ügye, hogy mind a clérus mind egyebek contradicálása nem használván, a Rákóczy Györgygyei való pacificatio megkészüle, és arról való királyi diploma is megiraték, a mint ez az 1647-ik esztendőbeli 5-ik articulusban fel vagyon téve. Ezt világosítják a következendő articulusok is és nevezetesen a 17-ik. Mely articulusok szerint, ha megbántódnának az evangélikusok, procedálhassanak a megbántó fél ellen. Az is articuláltatott 1649-dikben, még pedig solennis lekötéssel, hogy mindjárt (mox et de facto) minden akadályok tolláltassanak, semmit ezután nem árthatván, a mint fel vagyon téve az 1655-ik esztendőbeli 18-ik articulusban. Minthogy ugyan e sok akadályok miá eleitől fogva igen nehezen mehetett elő az evangélikusoknak causaja s igazsága, sőt akármely dolga. De legközelebb tekintsünk be a királyi diplomába, melyet mostani felséges Leopold confirmalt, és az ^ország is közönséges végzései közé feltett az 1659-ik esztendőbeli első articulusban az első és hatodik conditioban. Melyeket Istent áldva olvashat minden evangélikus magyar. De valyon hol ezeknek ereje? Hol a királyi szók szépsége? Hol a hit alatt kiadott diplomának teljessége? Megtetszik mindjárt az 1669-ik esztendőben Sopronban tartatott országgyűléséből, a hol még csak meg sem hallgattatott az evangélikusoknak ügye, még csak elő sem vétetett a magyar evangélikus statusoknak feltett, de üresen bocsáttatott panasza és supplicatiója. Bár csak egy lett volna közöttük, a kinek fájt volna úgy e magyarok jajjá, mint a b. e. gróf Zrínyi Miklósnak, kinek magyari hiti császári minden csapongás és hizelkedés nélkül vala. Megtetszik ez az említett 1659-dikben való diétából a holott is midőn ezt a kérdést forgatnák: „Valyon a magyarországi evangélikusoknak üldöztetésük nem volna-e káros?" a melyre mindenek felszóval ezt kiáltják vala, jó dolog, szent dolog, úgy kell lenni! Ezt hallván a horvátországi bán, gróf Zrínyi Miklós, fel kél és így felel: „Rossz, igen rossz dolog uraim!" Melyet midőn mindenek csudálkozva hallanak, maga a dicséretes úr semmit nem változtatván, így menti s fejti beszédét: „Jó