Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

uraim! szabad legyen kinek mit ítélni. De bezzeg az én elmém szerint noha én azokat az evangélikus magyarokat nem anynyira ismerem, mint mások, mindazáltal, minden e matériában forgottakat megkövetvén azt mondom, ha ki kel mondanom, a mi én hozzám ő felsége hites szolgája és belső tanácsosához illik, hogy mindazok a jó vallást reformáló emberek, az ország articulusainak nyilván való bontogatói és a haza békességének megzavarói. Mert ugyan is mi gyümölcse lenne egyéb ez ilyen jóakaró uraim tanácsának, hanem hogy a császári és királyi hitet ez által erőtelenítsék, s mindenek előtt gyanússá tegyék, kihez aztán senki ne bizhatnék. Ihol a török megesküdt ellenségünk, ha az evangélikusokat is ellenségünkké tesszük miképen állunk ennyinek ellene? ha kivált ezek magukat a törökhöz csatolják. Az ilyen gonoszt azután azoknak a jó vallást reformáló embereknek köszönheti a haza. Mert habár nem arra valók is, hogy valami nemes hadi virtusokkal használjanak hazájuknak, mindazáltal alattomban való suttogással, formálással és ültetéssel vesztegethetik hazájukat, kiknek másképen egy szabadságuk vagyon az országban velünk. Tudjátok meg uraim! igaz pápista ember vagyok, vallásomban való állhatatosságomban is egyitek sem halad felül. De micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy én p. o. az én légrádi evangélikus vitézeimet, és ott való presidiáriusimat helyükből kiűzzem? Bizony a kiket ismerek pápista katonákat, tíz törökre sem mernék kimenni velük. De ha az evangélikusokkal vagyok azoknak imádsága és sok éneklései' között, valamikor harczra megyek, soha nyereség nélkül meg nem térek." Midőn azért e beszédre mindenek nagy álmélkodással szemeiket e nagy úrra vetnék, újólag így szóla: „Uraim! ne idegenítsük el magunktól minden igaz ok nélkül az evangélikusokat, ők csak azt várják, hogy egy csillag támadjon, vagy napkeletről vagy északról, a ki után induljanak, a mágusokkal együtt, bizony nem gyűjtjük a clerus tárházában a kincset, mert legelsőben is a canonicusok és káptalanok ládáit verik fel. Ez lészen gyümölcse a vallás reforinálásának." Ezeket monda jövendölve akkor az említett tudós úr. És így volt többnyire, a miben és a kiben jelesben kitetszett az evangéliumi igaz hitnek Magyarországban és Erdélyben növekedése. Melyet mind ékesget, mind jól segít vala azután nagy fényes famíliáknak ezen hitre lett bokros megtérésük. Nem lehet elhallgatnom és megnem dicsérnem némelyeket, a kik kiváltképen valók valának közöttük, kiknek puszta