Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.
5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele
valakit élete vesztesége alatt a szentségtől való eltiltással megbüntetni. A szebeni capitulum dékánját, Tonhauser Pétert, aki nagycsűri pap, azomban kegyelmednek itten vicariusa, egy szebeni kalmár valami lovasokkal itt környül vette, e mezőben megszorongatta, ejesztgette, és terhes szókkal illetvén, úgy hagyták el aztán a lovasok. Egy parochialis eklézsián Kis-Csűr nevű faluban, királybíró uram ő nagysága Pemphlinger Márk erőszakot tett, annak ajtaját berontván, nem gondolván semmit a kegyelmed vicariusának méltóságával. Mert annyira erőt vett az a lutheránusi métely, hogy még abban a városban is, a melyben Luther lakik, amint maguk is mondják, akik arról a földről ide jönnek, jobban nem kegyetlenkedhetnek. A szebeniek elámítják a népet köröskörül a majorokban, a szász székekben megvesztegetvén őket a már említett eretnekséggel, úgy, hogy még a paraszt nép is boszántsa a maga papjait. Ama szentséges ceremóniákat, a virágvasárnapiakat és a nagyhétnek ünnepeit teljességgel semminek állítják és a húsvét napján megejendő állatoknak megáldását is elhagyván. Egy keresztyén majort, melynek neve Bongárth, a szebeni lakosok elpusztították, és a szászoknak meghagyták, hogy a megnevezett majorból ki ne menjenek, és így noha nem egyenesen a plebánust, az ő plébániájától megfosztották, ki már rövid időn koldulásra szorul. A szebeni polgármester Ampruster Mátyás, az ő alattvalóival együtt Pileator Pétert bongárthi papot, helyétől megfosztotta vala, és a maga emberét Obronai Györgyöt állatta vala helyében. Az esztendőnek négy jeles ünnepeiben szokott ajándékokat a papoknak meg nem adják, sőt még a dézma csirkéket vagy tyúkfiakat is nem szolgáltatják be. Sőt midőn a szebeni káplány uraim a régi szokás szerint, a mely ez ideig dicséretesen megtartatott, az említett csirkék felszedésére elmennek, azokat gyalázattal illetik és bolond beszédeket okádnak ki rájuk. Úr napján és az egész octáván, amint rendelte az anyaszentegyház, a szebeni plebánus a Krisztus testével szép processiot jár, reggel a nagy misén és késő estve. Azon alkalmatossággal a minap némely szebeniek nagy káromkodást miveltek és némelyek azt mondották; a mi papjaink az Istent vaknak hiszik, azért gyújtanak annyi gyertyákat; mások pedig azt mondották: a mi papjaink azt vélik, hogy az Isten gyermek, azért kell így vezetni és hordozni a vén szülék ölében, széllyel a városon, azt hozván innét ki, hogy a bolondság és álnok papok csalárdsága. Gyalázták a szentséges boldog szűz Máriát. A halott temetések pompáját megvetik. A szent órákat az idő