Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

bolond vesztegetésének tartják. A magukat szentségre szánt s egyéb szerzetes embereket az isteni szolgálattól el akarják vonni, ezt mondván, — hogy a Krisztus minket csak így tanított imádkozni: Miatyánk stb. És mostan is a Nagyságos szebeni királybíró házánál lakik egy hittől szakadt, ki a Csukás János házából kivettetett. Főpapunk! Ezen nehézségek alatt szinte elfáradván, a mi Istenünknek könyörületességére kérjük kegyelmedet, legyen segítséggel nekünk, akik sok boszuságok miatt szintén eltörődvén, csak alig nyithatjuk szájunkat is a szólásra vagy panaszra meg. Mert ha most kegyelmed maga méltóságával nem él, azután kegyelmeden és mirajtunk alázatos káplánokon telik be menykő formán ama mondás: Lettünk embereknek gyalázatja és a népnek elvettetése." Mindazáltal jó szándékuktól semmi fenyegetésekkel el nem rettenvén a szebeniek, 1529-ik esztendőben 18 febr. a barátokat nyolczadnapra a városból hogy kitakarodjanak megparancsolák Markus Penflinger királybiróságában. Immár a siralmas Mohács mezei veszedelem után, melyet az Isten eláradott bálványozásáért bocsátott szegény nemzetünkre, melyről keservesen tett vallást akkor, a pogány fegyverektől megmaradóit kicsiny reformáta eklézsia amaz énekben : Tekints reánk immár nagy Úr Isten a mennyekből sat., melyet akkor szerzett egy jámbor tanító. 1526-dik esztendőben, mikor látnák az ország főrendéi, hogy nem hasznos ez a közönséges haza békességére, hogy a fiscusnak minden jövödelmét annyira elfogta volna a papság, hogy holott minden szőlők, szántóföldek, malmok, dézmák és valami jövödelmesebb volna, a belső rendek kezénél volna, azomban az ország mégis megfogyatkoznék bennük, valamikor vagy hadat kellene fogadni, vagy pedig a haza javára egyéb költség kívántatnék. Mely eklézsiai rendeknek ily káros fösvénységén megindulván az ország lakosi, országgyűlésen közakaratból elvégezek, hogy az egyházi feletébb való nagy jövödelmét, mely a hazának is nyilván való nagy kárára volna, megkisebbítenék, és osztanák inkább oly személyeknek, kik mind tehetségüket, tanácsukat, erejüket, mind pénzeiket a haza javára s békességére fordítani nem szánnák. Eger vidéke azért minden jövödelmével adaték Török Bálintnak, ki az időben híres vitéz úr vala. A nyitrai Czibak Imrének, a csanádi Petrusics Gáspárnak, a pécsi Szerecsen Jánosnak, kik ezeket elfoglalván, valamikor a haza szükségeire kívántatik vala, jó kész segédek lőnek. Továbbá pedig osztán, a nevekedni kezdő evangeliomi vallásnak is jó gyámolai valának.