Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. II. Budapest 1903.

3. Különfélék - III.A tatai ev. ref. templom és iskola ügye a XVIII.században. (Földváry László)

igaz hűségűek voltak, a mivel tartoztak megadták, sőt maguk katholikus uraiméknak és a Mgos uraságnak is meg kell azt vallani, hogy az itt újonnan sok esztendők alatt épült templomuk e katholikusoknak a Mgos uraságnak raboti szolgalatján kívül leginkább a reformátusok szolgálati erejével készült el; néhányaknak az ökrei is megszakadtak a nagy köveknek másunnan való hozása alatt, még sem tapasztaltak semmi refractáriusságot. Megvallottak azt maguk katholikus uraimók, hogy a református bírók is hűségesen forgolódtak annak építtetése körül, hogy katholikus ember nem úgy. És így semmi olyas roszaságukért nem szenvedték azt a sebet, hanem egyedül ez praetextáltatott hogy in pacifico usu exercitio nem voltak, melynek mind a Mgs uraság tisztje volt az oka, egynéhány ízben meggátolván őket, hogy prédikátort ne hozhassanak be. 3. Azon régi helyek pénzen vett Oratóriumokért adatott a tatai reformátusoknak. Melynek históriája ez: hogy néhai Mgs gróf Csáky László levén a földesúr, violenter elvette tőlük a piaczon levő kőépület Oratóriumukat és elpecsételte; de az exercitium csakugyan nem cessált, valami színbe vagy csűrbe jártak 9 esztendőkig, a mely idő alatt a török barangolt ezen a földön, a tatai várat is igen megrontotta. Eltágulván erről a földről a török, előjött az említett Mgs gróf kivált a várnak megnézésére, s ekkor magához hívatá a református Elöljárókat és ezt mondotta nekik: hogy ha mindjárt letesznek 600 idest hatszáz forintokat, visszaadja . nekik a templomot. Ezek szegények mindjárt összeszerzették s megvitték ezen summát. A gróf is mindjárt kezükbe adta a templom kulcsát, és emberit küldvén, a pecsétet fölszakasztatta; és így bírták a reformátusok az Oratóriumot. Azután a dominium szállott báró Krapíf úrra, ki is a többek között egy darab idő múlva lejövén Bécsből — referendarius volt ottan — magához hivatta az elöljárókat és szép szóval jelentette nekik, hogy engedjék szépszerivel a katholikusoknak templomjukat (notandum még eddig nem volt itt a katholikusoknak templomjuk), alkalmatos jó helyet fog mutatni, a hol fából — előttük az erdő — ezt is monda, olyat csináljanak a minemű tetszik. Úgysem bírhatják — úgymond — ők ezt, mivel inkább illetné a katholikusokat ottan, t. i. a piaczon; és hogy kivált azért sollicitálja őket, mert nem maradhat a Clerustol. Ezek consultálódván, erre határozták magukat, hogy nagy engedelmességgel vevék a kulcsot és a Mgs báró földesurok kezéhez vivék és adák. A Mgs báró is mindjárt expressus embereit küldötte és kimérette a reformátusoknak azon helyeket, a melyekért esdeklenek mostan is. És így látnivaló, hogy a