Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. II. Budapest 1903.
3. Különfélék - III.A tatai ev. ref. templom és iskola ügye a XVIII.században. (Földváry László)
600 frton redimált helyekért és épületjükért adatott az ő nekik; azonban a prédikátor háza is accedált ama piaczi templomhoz, azon a helyen a hol most a plébánia vagyon. Mikor pedig az exercitiumtól megfosztattak, sem ezen 600 frtjuk nem refundáltatott, sem az Oratóriumnak az árát — melynek szélylyelrontatását a parancsolatnak tenora nem tartotta — le nem tették, melynek csak a vasa is, a melyet a Mgs uraság hordatott el, 16 s több mázsáig valót, a mint beszélik a még élők, a kik látták. A tekintetes Consiliárius és plenipotentiárius úr mégis mind csak húzta-vonta a dolgunkat; azonban itt egynehányszor megfordulván, halljuk egyszer Októbernek vége felé, hogy a kertaljai útczán valami vermekből s gödrökből álló helyet méricskéltet az uraság mathematikusával, ki is ezt véghezvivén, mégis hallgatott a Tts plenipotentiárius úr, hanem csak hirlelődött hogy ezen említett helyet akarja adni. Elérkezett deczember is; a nép igen kérte a prédikátort, hogy menjen be és szóljon a Tts úrral, talán inkább hajlik, — ők nem mernek szólani, mivel őket kemény beszédivel mindjárt legázolja. A nép kérésére bement a prédikátor 4 elöljárókkal és szólt az eklézsia nevével, megmondván mit hallunk közhírrel, hol akar helyet mutatni. De hogy azzal ne rontson meg bennünket, mivel nem is elégséges, kicsiny hely a háromféle épületeknek, a hossza 60 lépés, a széle 50, vermekből álló, csak in actuali usu 32 verem vagyon rajta, desolált apparens verem 12, vannak szeméttel betöltöttek is; a közepin egy nagy gödör, kút vagy mi volt. A régi helyeket mi okon instáljuk, azt is megmondotta, mint az instantiánkbol megtetszik: de mindezekre csak azt felelte az elsőbbre: „mind semmi sem", a másodikra ötször is : „abból semmi sem lesz 11 . Úgy azután megharagudván, csakugyan a következendő vasárnap délben a processuaLis bíró, dominalis fiscális, tiszttartó s egyebek által kimutatta azon helyet, a melytől idegen a nép, kivévén néhány boldogtalan embert, a ki a vicinitásért szeretné, nem nézvén tovább az orránál s nem tudván az erszényünk velejét, melyet csak a földdel kellene ott a vermek között elnyeletni. Ebben vagyunk, csak tűnődvén mindenkor. A minap a Mgs gróf földesúr itt levén, ismét adtak be instantiát, melyre mi indorsatio lett, kívánjuk communikálni az expressusok által. Sokszor akartunk eddig is menni, de mind csak az uraink vertek hátra bennünket, t. i. a református prókátor s egyéb urak.
