Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. II. Budapest 1903.
2. Somogyi Péter naplója. 1557—1558. (Stromp László.) Kétrészben. Elmondja Oláh Miklós esztergomi érsek alatt Pozsonyban, Nagyszombatban, Znióváralján átszenvedett fogságát és vallatását és majd meg kiszabadulását .
Namque cunctorum geris ipse curam Qui fide te rectificanti, amore Ut jubes puro celebrant ab imo Pectoris aestu. Ac iniquorum reprimis potenti Dextera tandem fremitus, fidelem Qui gregem dire cruciant, vorare Faucibus instant. Sic Petrum nuper gravibus probatum In fide vera liberas procellis Vincla rupisti Satanae svasu Nexa forocis. Quam diu volvet Simois liquorem Infretum, Christo duce nos secura Findimus puppi mare spernimusque Murmura cauri 0 Dei salve reverenda proles Tu decus nostrum reparator aevi Lucis, et rarum columen poli nos Culmine sistas. M. Georgius Psophus Tubingensis. 1 Carmen in Nicolaum Olah Archiepiscopum Strigoniensem. 2 Magni parens Christi miseros qui perdere quaeris Audi quae tibi nunc pro bonitate fero Non dignus namque es, qui multo tempore dives, Sed mortis partes saeva pericla male. Tu populus Domini vinclis constringis iniquis In caveas trudis qui pia verba canunt, 1 Ez ajánlóvers után következik Beythe István levele Somogyi Péterhez, kéziratának kiadása ügyében; majd ugyancsak Beythónek egy emlékverse „Deploratio misserimi status mortalium" címen 7 distichonban; — majd Beythe István előszava az olvasóhoz (1. „Somogyi P. fogsága" függelék I. II. III. sz.,) a miből, valamint Somogyi Péternek magának az olvasóhoz intézett s alább említendő előszavából kitűnik, hogy szerzőnk kéziratát ki akarta nyomatni. Hogy e szándéka mi okon tört meg, nem tudjuk. 2 Beythe Istvántól. Erre mutat a „Carmen" szót megelőző „ejusdem" szó, a mely Beythére utal vissza.
