Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. II. Budapest 1903.

2. Somogyi Péter naplója. 1557—1558. (Stromp László.) Kétrészben. Elmondja Oláh Miklós esztergomi érsek alatt Pozsonyban, Nagyszombatban, Znióváralján átszenvedett fogságát és vallatását és majd meg kiszabadulását .

Pro pietate Dei dicis te cuncta patrare Cum solus novit quod malefacta tua. Non te deberem vanis agitare procellis Ista tarnen dabimus debita scripta tibi: Te tua fucatae pietatis glória perdat Pluto dives opum det tibi regna sua. Iudex ut veniet cum Justus cernere causas Terrigenum; nomen non sit in ore tuam, Nec surgat corpus cum justis clarificatum Sordida tunc etiam canities tua sit, Tunc Baculo gressus sustentes, tardaque lábra Submoveas deílens impia gesta tua, In mentem veniat tibi tunc quod perdere sanctos Cura tibi fuerit; et lapidare pios, Daemon et ipse suo cum dogmate proximus adsit Mox manes rapiat tartara coeca tuos. Carmen in potentes huius saeculi.

1 Qui Colitis terras, superos curate triumphos, Gloria nam mundi transit ut unda fluens, Multos conspexi dum terras incoluere Quod vitám mundi praeposuere polo Sed post, trans vitám mala glória párta laboré Corruit: et gnatis impia párta fűit. Quaeratis potius coelestis praemia vitae Et vitám mundi ducite rite piam Sic nati vestri regnabunt tempóra longa Nati natorum gaudia vestra ferent. Praesul at immitis spurios solos habeat cum Nec e conjugio pignora chara Dei Quid curat post hanc vitám, modo sit sibi merces In vita misera, caetera Pluto regat. Ad Inclytum Simul ac prudentissimum D. Magistratum Posoniensem, populumque Universum hendecassylabum carmen. Si quid pro meritis tuis Senatus Claris, haec tenuis valet Minerva, 1 Ugyancsak Beythe Istvántól („ejusdem") 2 Szerzője megnevezve nincs, de úgy tartalmánál mint a következő ajánlólevéllel való kapcsolatánál fogva kétségkívül e vers már Somogyitól való.