Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

6. Árva ekklézsiák a veszprémi ref. egyházmegyében. (Thury Etele.)

jött volna parancsolat, hogy ő fölségét a nemes vármegye informálja, úgy hallatik oly informatiót adott fel a vármegye, mintha a lakosok kérték volna az földes uraságot a prédikátor elküldésére, azért azon instancziára eddig semmi resolutio nem jött. Azon okot soha sem beszéltették az előtt, hanem közülük egy 1774-ben májusban referálta, azt állítván, hogy ők nem aktuális prédikátoroknak, hanem ott tartózkodó vacans prédikátornak amotiojára kértek Commissiót. A föntírt 1749 dik esztendő után 1762-ben jött felséges asszonyunknak sub dato 8a febr. a felséges consilium által intimalt parancsolatja, a földes uraság instáncziájára, melyben a templom, mester iránt úgy ha jár-e oda prédikátor, informatio kérettetett. Akkor sólyiak ilyen — mint sub numero 4° producaltatik — punctumokra az exmissus szolgabíró úr által vitettek véghez inquisitiot, ki mindazt, mind az uraság részérül véghez vitt inquisitiot a nemes vármegyén referálván, azokat azon esztendőben a nemes vármegye 31. augusti fölküldötte informatióval. Azomban 1763-ban 21. márcii a felséges Consilium intimálta, hogy mivel a földesuraság föntírt esztendőben nem felelt, hogy feleljen és hogy sólyi mester a ministerialis funktióktul inhibealtassék, parancsolatot küldött, a minthogy inhibeáltatott is, de azok úgy feleltek, hogy ministerialis azaz prédikátori hivatalt mesterek nem viszen véghez, hanem csak könyörgést teszen és gyermekeket tanít, melyek még eddig ő fölsége meg nem tiltott és ekképpen a mester így gyakorlott szolgálatiul el nem állott. Félvén pedig sólyiak, hogy valamely non putarem történik rajtok ; ilyen instancziával azon esztendőben mentek a fölséges udvarhoz, mint sub numero 5°, kérvén azon ő fölségét, hogy mivel predikátorjok földes uraság factumával közöttük nincsen, azt bevihessék, mesterek pedig addig is nálok maradhasson, de amint lehetett érteni, ezen instantia, azon okbúl, hogy a dolog mely abban foglaltatik, már meg avult, a felséges cancellaria által félre tétetődött. Hagymáskér, Méltóságos veszprémi püspökség faluja, T. Veszprém vármegyében, ott ember emlékezetit fölyül haladó időtűi fogva volt a helvetica confessión levőknek közönséges isteni szolgálatjok, de amint eszekben jut, 1747-ben Mélt. Bíró Márton úr oda menvén, templomokba békéretődzött, kivel midőn a vele levő sereg nép is bement volna, ott levő székeket kezdette rontani és kihányni. Annak utánna azon okbúl, mintha azon templom