Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

6. Árva ekklézsiák a veszprémi ref. egyházmegyében. (Thury Etele.)

lások exercitiumát elvesztették, noha azon helységet többnyire reformátusok és evangelicusok bírván, nemes helység. Udvari, ugyan T. Szála vármegyében levő helységet ezen folyó seculumban szállották meg reformátusok, kiknek 1723. esztendőiül fogva vallásuk közönséges exercitiuma volt prédikátor által mind addig, míg 1755. vagy 1756-dik esztendőben méltóságos Biró Márton veszprémi püspök ő excellentiája kinek jószága volt azon helység, tiszttartója Zabatin Lajos és tapolczai mészáros Messinger János oly fenyegetéssel, hogyha oda nem adnák a templomot, rajtok is egy regement vasas németek által, mint a füredieken viszik véghez az executiót, a templomot elfoglalták. Ezután ugyan csak egy ideig, míg t. i. akkori prédikátoruk Borsodi János élt, vallásuk exercitiuma toleraltatott, de az meghalálozván, tovább continuáltatni meg nem engedtetett. Vászoly, Tekintetes Veszprémi káptalan Szála vármegyében levő faluja, abban 1722-dik esztendő tájban kezdődött a reformátusok vallásuk exercitiuma lévita által, és mintegy 28 esztendeig eonfirmáltatott, addig pedig szomszéd péczelyi helységbeli prédikátor járt hozzájuk predikállani, mígnem mintegy 1749-ben veszprémi canonok T. Lenti István úr az utolsó lévitát ki nem űzte. Aszófó nevű, nemes Szalavármegyében levő, tihanyi apáturaság falujában a reformátusoknak prédikátor és mester által gyakoroltatott isteni szolgálatjok, mígnem 1722-dik vagy 1723-dik esztendőben Amandus nevű német nemzet, tihanyi apát úr által ki nem mozdíttatott. Tihany. Egy a régi véghelyek közül, T. Szalavármegyében, azon néven nevezett apáturságnak mezővárosában, volt helvetica confessión levőknek közönséges isteni tiszteietjük, mint azt az 1681-dik esztendő 26-dik articulusa is említi prédikátor és mester által, adott is Amandus Rajter nevű ott való apátúr