Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.
6. Árva ekklézsiák a veszprémi ref. egyházmegyében. (Thury Etele.)
1707-ben a kálvinista lakosoknak levelet, 1 hogy templomjukat, vallásuk exercitiumát épségben megtartja és oltalmazza, még is 1709-ben, mint a mostani élők beszélik akképen szakasz\ A hivatkozott levél így van: En Amandus Rayter, Szent Benedek szerzetin levő tihanyi apátúr, adom tudtára ez levelem által mindeneknek, akiknek illik, hogy tihanyi helvetica confessión levő lakosok engemet illendőképen requiraltak, hogy nekik itt a tihanyi városban, templomnak és parochiának építésére alkalmatos helyet engedjek. Mivelhogy pedig az szécsényi N. T. confoeieralt Magyarország statusinak conventus és gyűlése által szabad exercitium religionis mindenütt engedtetett, kiknek kéréseknek én is engedelmeskedvén, bizonyos és alkalmatos templomnak és parochiának építésére elegendő, nemzetes és vitézlő Bursi István, Borhi Ferencz ós Pethő György házok között levő puszta helynek darabját és helyét assignaltam örökösül és in perpetuum conferaltam, kiket sem ón, sem én utánnam következendő successoraim ez iránt turbálni és háborgatni semmi uton módon ne merészeljenek. Fogadván és ígérvén azon tihanyi lakosok is nékem és az én successoraimnak, mint földes úrnak tartozandó böcsülettel való engedelmességet, tekintetet és tartozó szeretetet fognak exhibeálni és megadni. Actum in Tihan, anno domini 1707. die trigesima príma mensis martii. (L. S.) Tihani apátúr Amandus m. p. Coram me Francisco Horváth, illustrissimi domini comitis et generalis Joannis Bottyán delegato officiali et inclyti Comitatus Veszprimiensis supremo capitaneo (L. S.). Coram me Johanne Novákh vexili fero (L. S.) Coram me Stephano Nemes (L. S.). Coram me Georgio Vajda jurato assessore comitatus veszprimiensis (L. S.). Coram me Pauli Búzás veszprimiensis comitatus jurassor. Miklós István keze keresztvonása. Coram me Stephano Duymovith. Az előző évben gróf Bercsényihez folyamodtak „Tihany várának és városának lakosi közönségesen és az egész vitézlő renden levő sereg" melyben „Nagyságod előtt bizonyos állapotunkat declarálni és annak megorvosoltatását alázatosan imploralni kénszerittetünk. A tihanyi apátúr nagy és szokatlan insolentiát követvén rajtunk, arendát és dézmát kíván tőlünk, a melyet soha a memoria hominum nem adtunk. Prédikátorunkat is a parochiából ki akarja űzni, és parancsolja, hogy mi kivigyük onnan, holott még az austriai háznak birodalma alatt is, annak miköztünk úgy mint praesidialis helyben való lakása és szolgalatja megengedtetett. Mindezeknek pedig a törvénytelen kívánságoknak effectuátiójában az említett apátúrnak requisitiójára erősen assistal generalis Bottyán úr ő nagysága, mind erős parancsolattal megparancsolván, hogy ez apátúrnak az arendának és dézmának fizetése, úgy a prédikátornak parochiánkból való kiküldése iránt való helytelen pratensióinak satisfacialjunk, mint a minap közülünk tizenegy lakosokat ő nagysága megfogatván és Sümegre rabul vitetvén s ott tartatván ily feltett czóllal, hogy azoknak mortificatiója által azon illegale postulatumnak beteljesítésére kényszeríttetnénk. Annak okáért alázatosan kérjük nagyságodat, hogy megtekintvén ezen praetensióknak szokatlan és törvénytelen voltát, és hazánk s kegyelmes fejedelmünk mellett való hüségeskedésünket, méltóztassék nagyságod e felől kiadandó protectionalisával bennünket törvényes szabadságunkba megoltalmazni, és generalis Bottyán uramnak is serio demandalni, hogy ö nagysága inkább a confoederatus statusoknak és kegyelmes fejedelmünknek szécsényi végzéséhez, és az elmúlt esztendőbeli pacificationak
