Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.
2. Levelek Ráday Páltól egyházi ügyekben (Zoványi Jenő)
részről való atyafiakkal conferentiát kellene tartani, ahol unanimi voto a beadandó memóriáié is concinnáltatnék, hogy ő kegyelmök is a magok gravamenjeit adjungálhatnák, melyben Ítéletem szerint, ámbár későnek látszik, de ugyancsak in forma precimbuli (így!) inseráltathatik a köszönettétel azon kegyelmes protectióért és resolutiókért, melyeket ő felsége quam circa statum formuláé juramenti mellettünk cselekedett, quam etiam circa gravamina cleri, kiket ad acta commissionalia relegált s következésképen a religio dolgának decisióját egészben magának reserválta. Innen rendesen folyhatna azért a memóriáiénak contextusa, hogy az adversa fél ehhez nem tartja magát, hanem proprio arbitrio et libitu minden persecutiókat elkövet ellenünk, nevezet szerint a királyi pátens decretuma ellen in statu quo nem hagy bennünket, midőn templomainkat, melyeknek eleitől fogva ususában voltunk, elfoglalják, minket penig ellenben annyira restringál, hogy még a dülő félben levő épületeket is támogatni, vagy contra inj úriam coeli befedetni nem engedi és az újonnan inpopulált helyeken is vagy csak 20 forintot alig érő oratoriumbeli hajlékokat demoliáltatja, amint is a casusokat (melyekről már ágens uraiméknak elég informatiójok lesz) összeszedegetvén a memóriáié mellé annexiót kellene beadni. Az lehetne penig már memorialénknak másik membruma, hogy okát mutathatnánk meg, amelyből ezen gonoszok folynak, hogy tudniillik az adversa fél nem akar várni a pesti commissiobeli acták revisiójától és ő felsége decisiójától, hanem magának vindicálja a bíróságot, holott a legnagyobb quaestio: An jus domini terrestris extendi posset ad turbationem religionis et occupationem templorum, melynek ellene mond a soproni 25. és 26. Articulus, midőn az exercitiumot omnibus et ubique megengedi, ellenben penig az occupatiokat büntetés alatt tiltja, ugy hogy ámbár a 25.-ikben emlékezett legyen de jure dominorum terrestrium in genere, de az 26.-ik azt in specie limitálja, midőn az ottan specificált vármegyéket in usu templorum meghagyja és mintegy ephphonemát mond reá, hogy azután több foglalások ne legyenek, in paragrapho nullae expost fiant occupationes etc. és így a köz igaz axióma szerint : generalibus derogant specialiore, másként ha szabad lesz az adversa félnek a jus dominaléval ugy abutálni, az az egy elég lesz a teljes persecutióra és a soproni articulusok haszontalan mondatnak confirmáltatva lenni, mert egy igéje is romlás nélkül meg nem marad. Ez volna azért a memóriáiénak főbb czélja és postulatuma, hogy a f. udvar újonnan reiterálna maga előbbeni decretumát, mely szerint exacte mindenütt in
