Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

2. Levelek Ráday Páltól egyházi ügyekben (Zoványi Jenő)

statu quo maradna a religio dolga, és kivált jure domini terrestris senki valamit ne kezdene, miglen azon matériáról és questióról a soproni articulusok szerint maga decisióját ki nem adná és nevezetesen a commissióbeli actáknak revisiója meg nem lenne, amelyek penig ekkoráig ő felségének ilyen intentuma és decretuma ellen imitt-amott megestenek, reponáltatnának in priorem statum. Sok volna és nem is lehet mindenekről penna által tractálni, hanem elég az, hogy Ítéletem szerint ezen praemissáknak kellene lenni memorialénknak fundamentális főbb summájának, kit mostani nyavalyáskodásomra nézve rövideden kivántam attingálni, mert jóllehet nekem is ugyan a pesti neoacquistica commissióra le kellene menni, de nyavalyám miatt nem tudhatom bizonyosan, lehetek-e a megirt napokban ottan szemben kegyelmetekkel, hanem Istennek szent hirével tartózkodás nélkül induljon meg kegyelmetek, mert az egész dolog a memóriáiénak jó móddal való concinnatiójától függ, melyet Pozsonyban alkalmatosabban véghez vihetni; de most sem hallgathatom el, amint már némelyeknek is megírtam, hogy a más részről való atyafiaknak nagy idegenségüket tapasztalom hozzánk, melynek egyéb okát nem láthatom, hanem hogy a cassát tőlök separáltuk, melyre nézve, ha az atyafiaknak ugy tetszenék, javallanám, hogy mivel az ő kegyelmök püspökje Kerman uram most is actu rabságban vagyon, segítenénk még azon atyafiakat vagy 100 forinttal, melyet akár subsistentiájára, akár szabadulásának agentiájára fordítanának, és az által láttatnák az ügyöket is magunkénak tartani, amint is ezen dolgot ne terheltessék Dőri és Patay uraimékkal communicálni kegyelmetek. Kívánván ezzel szívesen, hogy az Ur Isten a feltett szándékban boldogítsa és ezen spártának folytatására szükséges kegyelmekkel ruházza fel kegyelmeteket, maradván kegyelmeteknek igaz köteles szolgája s atyjafia Ráday Pál (Idegen kézzel irva az egész levél, valószínűleg előmondás után.) Ludány, 19. Apr. 1730. P. S. Én ugyan Kenései uramnak a felmenetel iránt kész vagyok irni, de örömest akkorra tartanánk inkább ő kegyelmét, midőn valaha a pesti commissióbeli actáknak revisiója fog történni, amelyre alig kaphatunk alkalmatosabb subjectumot. IX. Bizodalmas nagy jóakaró uramnak ajánlom kötelességgel való szolgálatomat. Elhitettem magammal, hogy a religióbeli punctumok már ekkoráig mindenütt publicáltatván, az ellenkező fél sok hibás