Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Nagy Hajnal Csilla: Október. Nyelved helyén a szavak (próza)
NAGY HAJNAL CSILLA OKTOBER NYELVED HELYEN A SZAVAK Nem vettem fel a telefont. Azt irtam neki, hogy most nagyon benne vagyok valamiben, majd kesobb felhivom. Erre az uzenetre rakiildott egy szivecskes reakciot, es annyit irt, „oke, persze, hajra!”. Azota eltelt masfel het. Nines semmi gond. Csak nines kedvem beszelgetni. Nem vele, hanem barkivel. Semmi sem tortent, semmi sem valtozott. Nem tudom, hogy magyarazzam el neki, ha nines mit elmagyarazni. Csak elfaradtam. Nem tudom, pontosan mit jelent ez a szo, mihez kepest nevezem faradtsagnak ezt, amiben most, egyebkent, tenyleg nagyon benne vagyok. Felkelek, dolgozok, fdzdk valamit, vagy nem, miert kell ezt faradtsagnak neveznem? Talan azert sem pontos, mert nem azert nem azt csinalom, amit szeretnek, mert nem erzek erot magamban, hanem mert fogalmam sines, mit szeretnek csinalni. Minden nap eszembe jut, hogy talan ma felhivhatnam, de sohasem tudok rajonni, mit mondanek neki. Joi esne beszelgetni. Igazan jol. De nem tudom elkepzelni, valamiert nem fer bele a napjaim valosagaba, hogy megtortenjen. Nem tudom, bantom-e ezzel eppen. Maganyos-e. Tudja-e, mennyire hianyzik most is. Szamit-e, mennyire hianyzik. Mi tortenik veliink tulajdonkeppen. Meg lehetne-e nevezni. Meg kell-e egyaltalan. Estenkent mostanaban rendszerint targyakat nezegetek a lakasban. Rengeteg van beloliik, nemelyiknek van jelentosege, nemelyiknek nines. Sokrol azt sem tudom, hogyan keriiltek ide, mi koziik van hozzam, mi kozuk van barmihez is. Minden este megprobalom megmozditani a targyakat magam kdrul, neha a kezeimmel, neha az elmemmel, es mindket modszer ugyanolyan neheznek tunik. Ugyanolyan foloslegesnek is. Neha igy erzem magam en is masok eleteben. Hogy az emberek, akiknek ilyen vagy olyan okokbol belekerultem az eletebe (es talan fogalmuk sines, hogyan), vegigneznek rajtam idonkent, es megprobaljak eldonteni, van-e jelentosegem. Van-e valami kozom, barmihez is. Talan fel is emelik a keziiket, hogy odebb tegyenek, vagy csak gondolnak ra, es valami eltereli a figyelmuket. Vagy ugy dontenek, vegeredmenyben elferek a polcon. Nem foglalok el sok helyet, nem takarom el a napot, olyba tunik, kiilonosebb gondozasra sines sziikseg. En vagyok az eletiikben az a fajta szobandveny, akirol sohasem kell a novenyes csoportba posztolni, mert elvan. Nines velem baj. Emlekszem arra az esetleniil sikeredett buesubulira, amit az akkori legjobb baratom szervezett nekem, mielott elkdltoztem. Senkinek sem tudtam igazan valaszt adni a kerdeseire, amikor probaltak tematizalni, mert valamiert sziikseget ereztek, a koltozest magat.
