Irodalmi Szemle, 2021

2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Nagy Hajnal Csilla: Október. Nyelved helyén a szavak (próza)

Hogy miert, minek, mit keresek. Nem tudom, semmit. Nehany legyintes es esetlen poen oldotta fel akkor ezeket a felig megvalaszolt, sot, talan eleve felig feltett kerdeseket, mint kideriilt, annyira azert senkit sem erdekelt, hogy mit akarok az eletemtol, engem sem. Maskiilonben egyaltalan nem volt rossz az az ejszaka, meg ha ertelme nem is volt. Miert jutott ez most eszembe?

Nem tudom, d mit csinalt, amikor elkoltozott. A bulimon termeszetesen nem volt ott, alig ismertiik egymast, en sem voltam ott az oven, ha volt neki egyaltalan. Most, hogy belegondolok, sohasem beszelgettiink igazan arrol, miert is van ez az egesz, miert eliink ezekben a maskiilonben teljesen szokvanyos helyzetekben, nem ismerjiik egymas tortenetet, ami ezt a minket tulajdonkeppen osszekoto momentumot, a kivandorlast illeti. Legalabbis nem tudok felidezni ilyen beszelgetest. Csak iiliink itt, ligyszolvan tobb mint egy eve, ennek a kusza egyenesnek a ket vegen, es egyre csak tavolodtunk el a valdsagtol, az idotol, a tertol, es abban a hitben eliink, hogy valamihez kozelediink kozben. Egymashoz. Magunkhoz.

Kapkodva nyitom meg az iizenetvaltasunkat. „Most felhivhatlak?” from. „Persze!”, erkezik a valasz nehany perccel kesobb. Azutan drakig beszelgetiink, mas emberekrol.