Irodalmi Szemle, 2021

2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Jana Juráňová: A semmirekellő (próza Vályi Horváth Erika fordításában)

kerettel? Megbotolhat vagy beragadhat. Attol fuggden, hogy epp mi van kiirva az informacids tablara az elszant kiilseju informator holgy hata moge, ugyis teljesen mindegy, hogy a foldszin­­ten vagy egy-ket emelettel feljebb iiti el az idot. Idelent van a kaveautomata, a biife, a ruhaiizlet a felaggatott cuccokkal, es a szekek is. Amikor ott matatott kdriilbeliil ketszer, az eladono azon­­nal eberen felpattant a helyerol, idegesen vegigmerte, jarkalt utana, es parszor megkerdezte, mit parancsol, tud-e esetleg segiteni. Vegul is mi tortenne, ha Ludmila par rongyot laza mozdulattal radobna a jarokeretre? Senki sem tudna eldonteni, hogy mindig ott voltak-e azok a goncok, vagy epp most lopta el oket. Keriili az informacios pultban iilo holgyet. Valahanyszor erre pillant, szurast erez hastajekon. A csaj mergesen, gyuldlettel vegigmeri. Ludmila nem veszi eszre, de inkabb azokon a folyosokon boklaszik, ahova nem er el ennek a harpianak a tekintete. Nem hi­­anyzik neki, hogy minden alkalommal, amikor az informacios pultban iilo nore nez, a mosdoba szaladgaljon. Amikor korhazba szallitottak arrol a hitvany hajlektalanszallorol, a geriatriai osztalyon helyeztek el. Istvan-nap volt. Nem csoda, hogy karacsonykor rosszul lett. Nem mintha a karacsony Lud­mila csaladjaban mindig is a beke, a nyugalom, a boldogsag es kiilonosen a szeretet iinnepe lett volna, de till megterhelo volt ezt az iinnepet a hajlektalan nokkel teli szallon tulelnie. Felszokott a vernyomasa, begyulladt a legcsove, a korhazba szallftasakor leginkabb az nyomott legtobbet a latban, hogy masokat is megfertozhet. Fajtak az iziiletei, de ez senkit sem erdekelt. Vegul meg­­szedult es elesett. A foldre zuhant. Ugyan eszmeletenel volt, de ezt nem arulta el senkinek, na­­gyon rosszul volt. Mentot hivtak, egyaltalan nem mukddott egyutt a mentosdkkel, elhatarozta, hogy meghal. Tudta, ha iddben kapott volna gyogyszert a vernyomasara, es ott hagyjak a hajlek­­talanszallon, akkor ki se kellett volna jonnie a mentoknek. A geriatrian hosszu ido utan ismet jol erezte magat. Ha nem lett volna karacsony, nem ke­­riil oda. - Tudja, nenike - valahogy igy szolitottak, - ez altalaban nem igy megy, de nehanyan, foleg a tartosan betegek, hazamentek az unnepekre a csaladjukhoz. Szentestere hazavittek oket. - Infuziot szurtak be neki, nem egesz negy napot es harom ejszakat toltott a korhazi agyon, es az egeszsegi allapota maris javulni kezdett. A vernyomasa es a testhomerseklete is csokkent, a horgdi az eros antibiotikum hatasara csodalatos modon meggyogyultak, foleg az volt a jo, hogy vegre nyugodtan kialudhatta magat. Amikor jobban lett, nem volt okuk arra, hogy tovabb bent tartsak a korhazban. Egy sokkal idosebb asszonnyal fekiidt egy szobaban, aki nem beszelt, csak ide-oda hadonaszott. Ludmila idonkent ramosolygott, de ez valasz nelkul maradt. Az agynemu tiszta volt, bar itt-ott hianyzott rola par gomb. Az etel kisse egyhangu, de legalabb meleg, es na­­ponta haromszor ele raktak. Mindent megevett, hogy erore kapjon, es ez hiba volt. Nines olyan

Next

/
Thumbnails
Contents