Irodalmi Szemle, 2021

2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Jana Juráňová: A semmirekellő (próza Vályi Horváth Erika fordításában)

lamit, majd hirtelen magaba onti a maradek kavet, elore-hatra lendiil, hogy jobban fel tudjon kelni, ovatosan kiegyenesedik, es az tires poharral hatarozott lepesekkel halad a szemetkosar fele. Egy pillanatig vizsgalgatja, hogyan nyilik a kosar, vegiil felemeli a fedelet es beledobja a poharat. A kezet morzsolva sarkon fordul, meghajol Ludmila elott, es a kijarat fele veszi az iranyt.

Ludmila meredten bamul elore, elegedetten mosolyog. Nem erdekli a kdriilotte levo forgatag, elringatja a lepesek es a hangok zaja. Elszunyokal, feje a mellkasara biccen. Csakhamar elgemberedik a nyaka, lassan, ovatosan emeli fel a fejet, bal kezzel megtamasztja, ami nem faj annyira. Kinyitja a szemet, es a szemkozti falra nez, az iilessor foie.

Amiota itt van, idonkent a ferjerol almodik. Meg a fiarol. Bekusznak az almaiba, mintha valamilyen zsilip lenne ebben az epuletben, ahol bejuthatnak a tudataba. Nem mintha egyaltalan nem akarna beengedni oket, nem errol van szo. De azon kapja magat, hogy nem hianyoztak. Kiildnosen a ferje. Felve gondol a fiara, mert nem tudja... nem tudja, hoi van, nem tudja, hogy... fel kimondani a dolgot, meg maganak is.

A rendelointezet delelott gyorsan megtelik. Meg nyolc elott a vervetelek, aztan a vizsgalatok. Valahol olyan sokaig kell varni, hogy az emberek reggel hat elott mar a fobejarat elott rostokolnak, mielott beengednek oket. Aztan elozdnlik a varotermeket, es az eldcsarnok ismet kiiiriil. Mindenesetre amikor a sok ember mar bent van, nem jelent gondot elvegyiilni kdzottiik. Ludmila barmelyik szekre leiilhet, barmelyik rendeld ele, csak az a fontos, hogy ne kozvetleniil az ajto elott foglaljon helyet. Delutanra a folyosok es a varotermek fokozatosan kiiirulnek. Keves orvos rendel haromnal tovabb, egyes jarobeteg-szakrendelesek altalaban heti egy delutan legfeljebb dt oraig tartanak nyitva, kiveteles esetben egy draval tovabb.

Ludmila atmegy a hatso bejarat halljan, es tovabbsetal az oldalso folyoso fele. Az apolondk fontoskodva kozlekednek fel es ala a folyoson, csorgetik a kulcsaikat, vagy epp ellenkezoleg, stikaban lopakodnak vissza a biifebdl. Csak az odabent tartozkoddk tudjak, mi folyik a szakrendelesek zart ajtoi mogott. Elofordul, hogy neha megakad egy varoterem elott a sor, es senki sem tudja, ellatnak-e odabent valakit, vagy az orvosno es az apolono tul sokaig beszelget, kavezik, ebedel vagy esetleg elaludt. Altalaban az ebedsziinetet sem jelzik az ajton, megis elmennek ebedelni, vagy odahozatjak a rendelobe az etelt. Olyankor mindig feltorlodik a sor az ajto elott. Egyebkent az apolondk es az orvosnok eletmodja valosziniileg nem sok jot iger. Biztosan betegek ok is, neha a korkepuk kozvetleniil leolvashato az arcukrol, keves az olyan, aki jo reklam a szakmajanak, am egeszsegesen kell kinezniiik. Alig talalnak idot arra, hogy elszaladjanak egy kivizsgalasra.

Ludmila mar eleg jol tajekozodik a foldszinten, a tobbi emeletre viszont egyaltalan nem jar fel, mert a lift egyszer beragad, maskor pedig tulzsufolt, miert utazgatna benne a gurulos jaro-