Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Jana Juráňová: A semmirekellő (próza Vályi Horváth Erika fordításában)
ki a feher, kristalyosan roppands, fagyillatu, tiszta, szep karacsonyt? A varos utcai elnyuttek, a fak csupaszok, a fenyek, amelyekkel oktober ota az egesz varost teleaggattak, kdzvetlenul az iinnepek elott felmondjak a szolgalatot. Sok puncsot kell inni, es engedekenyen osszeszoritani a szemiinket, hogy legalabb egy kicsit karacsonyi legyen a hangulat. Mi lenne, ha muhoval szornak be karacsony elott a varos utcait? De csak egy kicsit, hogy ne legyen fennakadas a ho miatt. Ha a hegyekben a lejtdket hoval szorjak le, miert ne lehetne disziteskent mesterseges es biztonsagos hoval meghinteni a varost is, hogy drornet okozzanak, es jo legyen a hangulat? A nedves piszok osszegyulik a labtorlon, osszekeverik a hajszalakkal, a szorrel es mas, egesz eves koszmaradvanyokkal, szethordodik a frissen felmosott padion. Egesz nap ervenyes az epp eleso palcikaember piktogramja. Meg jo, hogy ilyen kozel az orvosi segitseg. A gyermekosztaly ajtaja mellett oldalt hatalmas Mikulas all. A konnyu muanyag figurara Mikulas-ruhat huztak, tobb telapos kiegeszitot is aggattak ra. Sapkaja szinte nevetsegesen magas, arcan vattabajusz es szakall, bal oldalan kisse mar levalt a furcsa szorpamacs. Piros ruhajat feher szorutanzat szegelyezi. A Mikulas-figura egy kicsit meginog a huzatban, a talapzatot, amin all, egyik oldalrol egy elszaradt, beazonosithatatlan szobanovennyel teleiiltetett viragcserep tartja. A Mikulas felnyulik a magasba, elegge poros, a karacsony mar tavaly elmult, es talan mindenszentek ota itt allhat, ha nem regebben. A rendiiletlen, szeles, feloriilt mosoly mintha meg mindig valamilyen sejtelmes ajandek igeretet hordozna a gyerekek szamara. Kevesen veszik eszre, neha egy aprosag elsirja magat ijedteben, amikor megpillantja, de egyebkent ugy tunik, hogy mar azok is megszoktak a latvanyt, akik eloszor veszik eszre. Neha enyhen meginog, attol fuggden, menynyire nyitjak ki az ajtdt, es bejon-e a huzat odakintrol. Megjelenesebol arra lehet kdvetkeztetni, hogy o sem hagyta ki a szilveszteri bulit. Egy iddsebb ferfi setal be a klinikara. Enyhen elorehajolva, frissen aprozza lepteit, am a nyaka es a dereka merev. Faradsagosan tekint jobbra, balra, szinte az egesz testevel fordul, es apro, nevetseges hajlongassal mozog, mintha kbszontene valakit, bar Ludmilan kiviil senki sines a hallban. Meghajol elotte, a nd szorakozottan atnez rajta. A ferfi apropenzt halasz eld a zsebebol, a kaveautomatahoz lep, es halkan motyog az orra alatt. Bologat es megnezi a kinalatot, majd megnyom nehany gombot, es nemsokara elegedetten kiveszi a kavet. Nem ul le az ures szekre az asztalhoz Ludmila melle, inkabb a szemkozti falhoz tamasztott faiileseken foglal helyet. Ugy neznek ki, mintha egy regi, evekkel ezelott felszamolt mozibol hoztak volna ide oket, amikor a filmeket a nagy bevasarlokbzpontok multiplexeiben kezdtek vetiteni. Kopottak es kisse rozogak is mar, bar azert meg eleg jol tartjak magukat. A ferfi kortyolgatja a kavet, es mereven a felhokarcolos plakatot bamulja a cseszekkel Ludmila hata mbgott. Elegedetten dudoraszik es bologat. Figyeli az embereket, lebiccenti a fejet, suttog va-
