Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Jana Juráňová: A semmirekellő (próza Vályi Horváth Erika fordításában)
JANA JURANOVA A SEMMIREKELLO LUDMILA A kavegep mellett ul. Duzzadt laba kibuggyan az egyszeru, konnyu, fekete mokaszinbdl, aminek mar letaposta a sarkat. Sotetlila cicanadragja labszarkozepig er, muszalas zoknija folott kikandikal a csupasz, szaraz bore, melyen ugy tekergozik egy visszer, akar a doglott foldigiliszta. A konynyu kromszek a rendelointezet elocsarnokaban ugyanabbol az anyagbol kesziilt, mint a kisasztal, kenyelmetlen es kemeny ugyan, de van karfaja, ezert Ludmila megkapaszkodhat benne, amikor felall. A negykereku kocsit a fal melle allitotta, a kis ulessel felszerelt, gurulos jarokeretet es a kosarat is teleaggatta muanyag taskakkal. Ha belekapaszkodna, amikor felkel a szekrol, a jarokeret megcsuszhatna, a feke mar nem jol mukodik. Mariena jarokanak hivta a jarokeretet, es ujat akart neki venni, de arra mar nem volt ideje. A gondoskodo Mariena tul sok feladatot vett magara. Es Ludmilanak most mar magarol kell gondoskodnia. Minden vagyona ott log a kocsira akasztva, azokban a muanyag zacskokban, a kabatjat is rahajitotta. Az evnek ebben a szakaban elkelne egy melegebb kabat. Az asztalon gyogyszercegek szorolapjai hevernek. Koriilbelul egy meterre az asztaltol ott van egy kaveautomata. Elotte nagy papirpoharban kave. Ludmila area nyugodt es sima, aminek tortennie kellett, az mar regen is es mostanaban is megesett, de tobbe nem fog. Es aminek jonnie kell, az mar ugyis teljesen mindegy. Az arra jarok konnyen azt gondolhatjak, hogy eppen valamilyen fontos orvosi vizsgalaton esett at es arra var, hogy valaki a csaladbol hazavigye. Az elocsarnokban tartozkodo emberek ide-oda maszkalnak, ki-be jarkalnak, senki nem marad tovabb a sziiksegesnel. Ludmila most a hatso bejaratnal iiti el az idot, a korhazat a rendelointezettel dsszekoto folyoso kozeleben. Elol nem jarkal, mert ott az informacids pultban uld nonek sasszeme van, inkabb messzirol elkeruli azt a reszt. Csak neha lopakodik be a biifebe, vagy elsurran a felakasztott ruhakkal teli allvanyok mellett. Senki sem veszi eszre, pedig jo nehany napot eltoltott mar a rendeldintezetben. Lassan gondot okoz osszeszamolnia, hanyadik nap mar ez a mai reggel. Hetfon engedtek ki a korhazbol, negy napig bent fekiidt. Miota Mariena nem gondoskodik rola, Ludmila elete kiesett a megszokott kerekvagasbol, es sziiksegallapotban telnek a napjai. Szivesen kiesne innen valahova, de nines hova mennie. Igy hat ul es issza a kavet. Ezeddig meg a szemelyzet sem figyelt fel ra. Am a korhazi betegfelvetelt el kellett hagynia, mert az ablaknal uld not nagyon idegesitette a muanyag taskaival. Hat jo, a betegfelvetelnel nem szokas iildogelni, onnan csak szetszelednek az emberek. Szerencsere a rendeldintezetben mas a helyzet. A hata mogott egy nagy plakat, valoszinutlen furtbe kapcsolddo felhokarcoldkkal. Madartavlatbol latni ra egy vilagvaros utcaira, talan Sanghaj, esetleg Dubai lehet, egy darabka New Yorkkal
