Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Vigh Levente: Archivált tájak Oravecz Imre Távozó fa című kötetében (tanulmány) / BIOPOÉTIKA
umkent mutatkozik meg, most mar a hid csupan mint egy adott helyszinen levo puszta valami jelenik meg, amely helyszint barmikor valami mas elfoglalhat, vagy egy egyszeru jelzes helyettesithet.”16 Az Alkonyban ezekhez a helyekhez (haz, kert, volgy, hegy) nem tartozik semmifele egyeditettseg, egyetlen tulajdonsaguk az egy masik hellyel vald osszekapcsolasukban tarul fel, mikent a terbeli elhelyezkedesiiket konkretizalo viszonyszdk e helyeket terkent kapcsoljak ossze. A „teresedes” folyamatat a vers tulajdonkeppen az ismetlesekkel viszi szinre, hiszen a terek mindig koztessegben mutatkoznak meg, koztes terekkent. „[A] koztes terkent felfogott terbol kifejlodhet a magassag, szelesseg es melyseg puszta mertekkent vald felfogasa is. Ezt az igy elvonatkoztatottat, latinul abstractumot mint a harom dimenzid tiszta halmazszeruseget kepzeljiik el. Ami ezt a halmazszeruseget megis elrendezi, azt mar nem az egymastol mert tavolsagok hatarozzak meg, az tobbe nem spatium, hanem mar csak extensio - azaz kiterjedes.”17 Erre figyelhetiink fel a zarlatban, mikepp a versmondat folyamatos boviilese, a latvany egyiranyu kiterjedese lenyegeben a vegtelensegbe vezeti a tekintetet a haztol egeszen a napig: mig az elobbi a latopontnak lehetne megfeleltethetd, utobbi mint enyeszpont tiinik fel, amely tenylegesen a kepalkotasok logikaja szerint nem volna megpillanthato, ugyanakkor nelkiile nem leteznenek perspektivikus viszonyok sem. Az Alkony es a Latkep a terbeliseg, perspektivikussag kepzetet keltd szovegalakitasi fogasainak, a kornyezeti elemek megkuldnbozteteseivel es osszekapcsolasaival konstitualt termeszeti szcenikainak tovabbi vizsgalataihoz erdemesnek latszik ezen a ponton felidezni a taj klasszikus simmeli definiciojat. Az 1922-ben megjelent, A taj filozofiaja cimu ertekezeseben Georg Simmel a tajjal vald muveszi foglalkozas kezdeteit, tehat egyaltalan a „tajerzekenyseg” megjeleneset a modernitashoz (keso kozepkorhoz, illetve a reneszanszhoz), egymassal osszefonddd kulturtorteneti es ismeretelmeleti valtozasokhoz koti. „A »taj« kiilonos kepzodmenyenek erzekelese kesobbi eredmeny, megpedig azert, mert megalkotasa elszakadast kovetelt az egyseges termeszeterzestol. Csak a belso es kiilso letformak individualizalasa, az eredeti kotottsegek es kapcsolatok differencialt alakzatokka oldodasa, a keso kozepkori vilag e nagy vivmanya nyoman emelkedik ki szamunkra a termeszetbol a taj. Nem csoda, hogy az antikvitas es a kozepkor nem erzi a tajat; hiszen maga a targy meg nem donto fontossagu lelki teny s onallo alakzat - vegervenyes letrejottet majd a tajkepfesteszet igazolja es ugyszolvan betetozi” (kiemelesek tolem).18 Simmel szerint a taj kepzete akkor jott letre, amikor levalaszthatova valt a termeszet konceptusarol. Ez pedig ervelese szerint nem tortenhetett volna meg a termeszet (weberi ertelemben vett, a modernizacio hatasakent jelentkezd) „varazstalanitasa”, valamint 1 6 Martin Heidegger, Epttes, lak(oz)as, gondolkodas, ford. Scheller Istvan = Az epiteszeti ter mindsegi dimenzidi, Terc, Kecskemet, 2002, 262. 1 7 Uo., 262-263. 1 8 Georg Simmel, A taj fdozofiaja = Uo, Velence, Firenze, Roma. Miiveszetelmeleti irdsok, Atlantisz, Budapest, 1990, 101.
